Nem szabad szaunáznod? Hát, én azzal vitatkoznék, hogy nem rossz dolog, de hát kinek mi. :) Na, akkor legalább nem vagyok egyedül, hogy van egy szint, amikor már ezt mondom. Akkor nem vagyunk gonoszok, ugye? :)

És néha nem vágsz arra, hogy csak egész nap pihenj? Akár egy jó könyvvel a kezedben, miközben hűs limonádét kortyolgatsz - vagy fagyit eszel :) -, vagy elfekszel a fűben, és bámulod a kék eget... Vagy a strandon hűsőlsz a vízben. Én a hétköznapi rohanás után, sokszor csak erre vágyom. A nagy semmittevésre. Persze, ezt se lehet sokáig bírni, utána jöhet a menős-nézős kirándulás. :)

Én remélem, hogy sohasem fog előfordulni, hogy már csak a szenvedés érzésébe tudjak kapaszkodni. Ha valaki már ezen a szinten van, bele se merek gondolni, hogy milyen lehet a lelkivilága. Erről a szintről vajon van kiút? Vagy ezután már csak a nagy semmi...? Én azt mondom: inkább a halál, mint ez. Vannak az életnek szintjei, amikor az ember már ezt mondja. Legalábbis tiszta fejjel.

Mondjuk azt: addig nem tudok egy kérdésre igazán válaszolni, amíg nem kerülök olyan helyzetbe. Amíg nem olyanok a körülményeim, addig nem is tudhatom, hogy érzelmileg, gondolatilag mit váltana ki belőlem. Mert azért tegyük hozzá, az csak egy dolog, egy kiindulópont, hogy így, ezzel a fejjel most ezt vagy azt mondjuk.
Hogy hogyan ment el? Ahogy Te is mondtad, lehet, csak kiment nyelvet tanulni, egy kicsit pénzt keresni. És a vége az lett, hogy megtalálta a számítását, és kint maradt. Sokszor csak ilyen “egyszerű”. Végülis ha úgy vesszük, az, hogy valaki nem itthon él, még nem azt jelenti, hogy “elárulta a hazáját”. (így tudom most megfogalmazni :) ) Ha nem felejti el, hogy honnan jött, hogy elönti a hazajöttem érzés, mikor visszalátogat, akkor... szóval a lényeg akkor is, hogy lelkiekben hogy viszonyul az ember a dolgokhoz. Ha a lelki kötődés nincs meg, akkor nincs miről beszélni. Az az ember szerintem szégyellje magát. Nekem legalábbis ez a véleményem.
Én a nagy semmibe nem lennék képes kimenni. Hogy majd dolgozom a mekiben, vagy mosogatok, vagy szobalány leszek. Lehet, hogy több pénzt keresnék, mint itthon most, de... a pénz nem minden. Én annál többre tartom magam, minthogy ott kint átnézzenek rajtam. Vagy egyenlő partnerként, vagy sehogy. És most ezzel nem valami fellengzős dumát szerettem volna itt lelejteni. :)

Ó, a régi szép idők. Akkor még nem volt ekkora szmog, meg kosz... :/ Amúgy nemrég volt a Kisalföldön egy cikk, amiben a 80-90-es évek Győrről voltak képek. Annyira más volt. Én nem is emlékszem rá, de már csak a képekből is sugárzik, hogy akkor teljesen más volt az élet. Valahogy... lassabb, nyugodtabb... nem ilyen rohanós, és sűrű...

Nem mondod, hogy meg vannak számozva...? Hol??? :D Basszus, én meg számoltam. :) De legalább elfoglaltam magam arra az időre, amíg leértem. :) Felfelé meg elfoglalt az, hogy az izmaimra koncentráljak. :) De majdnem jól emlékeztem. :))

Hát, ha szépen kéred, akkor lehet elnézést is kérni. :)

Jaj, imádom az agresszív kismalacot! :D