Nekem sincs semmilyen mezőgazda végzettségem, amit a szőlészet-borászat témaköréből tudok, azt apámtól és a többi hegyi embertől tanultam, meg a borbírálatok alkalmával, mindenféle "hozzáértő szakitól",-mostanság meg az internetről is.
Ennek ellenére, egészen elfogadhatók a boraim, persze nem mérem magam a nagyágyukkal, hiszen értelme sem lenne, velük versenyezni.
De a termékpiramis közepére poziconálom a produktumomat, amit a kuncsaftjaim is megerősítenek.
Egy minapi vita kapcsán az egyikük jegyezte meg, hogy kipróbálták, a hipermarketek 500-600-Ft-os "minőségi palackjai" meg sem ugathatják a vörös mixemet.
(gondolhatod, hogy hízott a májam)

Kérkedés helyett én is befejeztem a szüretet a múlt héten.
Az olaszrizling és a kékszőlők zöme volt még fenn.
Megúntam a jóidőre várást, hiszen augusztus óta nem volt 5 napsütéses nap.
Esőt annál többet ígértek és jött kéretlenül is.
Még viszonylag elfogadható volt az állaguk, nem szerettem volna úgy járni velük mint a veltelínivel. 40 tőkéről szedtem 2 vödör félig elrothadt szőlőt.
Akkor így néztek ki:

17 es mustot nyertem belőlük annak ellenére, hogy a kékszőlők közül  Merlot és a Frankos messze nem volt még kész, de ezt a kompromisszumot vállaltam, hogy így legalább kevesebb lesz benne a beteg szőlőszem.

Az olasz a hordóban, a vörös cefre a kádon csendesen dohog, a többit már a gombák elvégzik.

Nyilván az idei bort nem lehet partiba állítani a tavalyival, de hát aki az Isten ege alatt gazdálkodik, annak evvel számot kell vetnie.

Lesz még biztosan jobb is, meg még pocsék évünk is, mint amilyen az idei.