a stilus kissé necces, mert hát izé...én nem vagyok túl jól nevelt és biza idönként még mondok egy kéát bassza erre meg arra dolgot, de bocsi nem szeressem amikor a gyermeknemzést megbasztaként emlegetik...és föleg azt nem, mikor kipotyogtatásról fecsegnek, mert ez szarháziság..

egyfelöl ugye a gyereknemzés az speciel jó esetben örömteli dolog két egymásfelé elkötelezett egyxéntől...az az nem csupán mezei baszás...se kutyák nem vagyunk se kurtvák, aki jó pénzért szolgáltatnak...a gyerek sem csak ugy potyog... azért egyfelöl ott élösködik bennem egy jó darabig és kiszipolyoz, aztán a maga majd négykilojával valahogy kifeszül és aztán kint élösködik meg szipolyoz...de esküszöm mint bejáratott szülönő, hogy sosem potyogott..

másrészt meg azért gyermekesek élete is tagadhatatlanul más és egy életre más és nem csupán bűbáj és öröm és kacagás...
bizony a legtündéribb magzathoz is társul egy rakás pénzben nem mérhető extra túl az örömökön..éjszakázás és aggodás és gond és fáradság és nevelgetés, terelgetés, azért hogy kellöen emberséges kimüvelt férfiak és nők legyenek majd...és sosincs ebből kiut, mert aki egyszer szülő lett egy életre az lett és sosem adhatja fel és bizony örökéletre lesz miért aggodnia, miért félnie, miként örökéletre lesz minek és kinek örülnie...


tőlem annyi pénzed van, amennyit akarsz, de ne érezzek már lelkiismeretfurdalást, mert a megdolgozott és gyermekeimre költött pénzből valamit visszacsurgat az állam...olyan ez, mintha kapnék rájuk ÁFA visszatéritést és pont...mert ugye én mégis csak etetek majd egy tucat embert a párommal...férjem+anyám+7+2 gyerek+ én...