Nézd, mióta a szívedre vetted, hogy szerintem a gazdálkodáshoz (egész pontosan a termőföld, mint megújuló energiaforrás használatához) valamiféle szakirányú végzettség kellene, azóta minden szar, amit csinálok.

A helyzet az, hogy nekem a borkészítés a hobbim. Eddigi pályafutásom során (kb. öt év) nem adtam el bort, mert nem éreztem úgy, hogy az lenne, amit szeretnék csinálni. Megengedhetem magamnak, hogy ezt tegyem, mert ez a hobbim. El is ejtőernyőzhetném ezt a pénzt, vagy vitorlás hajózhatnék a tengeren, vagy mittudom én mi mindenre lehetne elherdálni évi X összeget: de én a szőlőtermesztést választottam.

Nekem mindegy, hogy van 400 liter szar (értsd: nekem nem ízlő) borom, vagy egyáltalán nincs borom. Ami borom tavalyról nem ízlett, egy tételben adtam oda pálinkafőzésre, talán 100 Ft/liter áron.

Valószínűleg, ha a mindennapi betevője múlna azon a családomnak, hogy lesz vagy nem lesz valamennyi, valamilyen borom, más célfüggvény szerint dolgoznék. De most a nem sikerülő borokat nem tekintem kárnak, hanem tanulópénznek.

Az idei termés sorsáról már korábban döntöttem: amikor úgy határoztam, hogy nem sűrítem be a permetezési fordulókat egy hétre, hanem hagyom 10 napon. Amikor nem permeteztem Teldorral vagy más rothadásgátlóval szeptember elején. Mert azt is eldöntöttem, hogy nem akarom szarrá vegyszerezni az alapanyagomat. Tudom, hogy mit akarok, és csak azt akarom.

Nekem az a célom, hogy egyszer legyen egy 6-7 pont körüli borom. Azután pedig az, hogy azt meg tudjam ismételni. Minden más csak egy lépcső az oda vezető úton. Selejt, más szóval.

Ha ezt a feltételrendszert nézed, akkor korántsem biztos, hogy a józan és azt diktálja, hogy a félig érett - félig rothadt szőlőt leszedjem, és feldolgozzam olyasminek, amiből legfeljebb 2-4 pont közötti bor lehet. Mert így egy csomó munkát (költséget) takarítok meg.