detkiLB válasz | 2010.10.01 01:13:10 Š (18514)

Tehát amikor [Babarczy] azt írja Döbrentei Kornélról idézem: „hülye f@sz”, akkor ez attól válna értékítéletté, hogy privát személynek írja v. sem? … pl. egy tv interjúban jogosan tehetné-e fel a riporter a kérdést ezek után, hogy mi jogosítja fel Babarczyt, h „hülye f@sznak” nevezzen másokat?

Előzmény: Gyurica úr (18508)

 

Ezt a kérdést egyetlen riporter sem teszi föl Babarczy Eszternek (sem jogosan, sem jogtalanul). Rossz véleménnyel vagyok az újságírókról, mégis így vélem, ti. ez a kérdés igen primitív, érdektelen, vagyishogy még egy riporter sem hanyatlik ilyen mélyre.

 

babarczyeszter válasz | 2006.01.30 19:04:26 Š (2659)

… az általad használt érvekkel (…) még sosem támadott meg engem senki, kivéve a hivatkozott politikatudós… szitkát (kb: ki-ez-a-hülye-picsa-és-hogy-mer itt-visszabeszélni)…

 

babarczyeszter válasz | 2006.01.29 21:11:36 Š (2642)

… valaki másnak hittelek (…), egy jeles marxista politikatudóssal azonosítottalak, aki igen megharagudott rám egy ízben, mert nem támogattam egy tiltakozási akcióját. Erre utaltam korábban…

Előzmény: Törölt nick (2640)

 

Lehet, hogy az illető tudós politikatudós, lehet, hogy jeles is (dacára annak, hogy Babarczy „támogatását” kéri), sőt az is lehet, hogy „marxista” a tudós, ám ez utóbbi csakis úgy képzelhető el, amiként Marx állította annakidején: nem vagyok marxista.

Marxot menetrendszerűen rázta ki a hideg a „jeles marxista tudósoktól”, „korlátolt állatoknak”, „szamarak bandájának” tartotta (és nevezte!) őket. (Babarczyt nem ismerte, róla – tudtommal – nem mondott semmit.)

Mármost, ha a jeles politikatudós valóban azt állította, hogy Babarczy Eszter „hülyepicsa”, akkor meglehetősen melléstilizált a jeles gondolkodó, legalább annyira, mint amennyire a jeles Babarczy a „hülye fasz”-szal fogalmazott bandzsán.

 

Aki valóban marxista, az marxista a leglényegéig, értsd: irodalmilag is kifogástalan (József Attilán kívül nemigen ismerek ilyen embert), vagyis a „hülyepicsa”, „hülye fasz” stb. kifejezéseket nem puszta „értékítéletként”, még kevésbé indulatból, hanem épp ellenkezőleg: virágos jókedvünkben (stilárisan megokolva, jól megkomponálva) használjuk. „Csupán”, mint egzotikus fűszert a sült húsra. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy ha Döbrentei Kornél zsigerből „hülye fasz” (mint pl. Babarczynál), akkor Babarczy Eszter méltán „hülyepicsa”, és fordítva is: Döbrentei a „hülyepicsa”, a jeles politikatudósról már nem is beszélve. Hogy egészen világos legyen: nem akkor hülyézek le valakit, ha szemben áll velem a politikában, vagy éppen csak nem támogat, nem írja alá az idióta petíciómat stb., hanem akkor (esetleg), ha be tudom bizonyítani, hogy notóriusan beszél hülyeségeket. Miközben, nem győzöm hangsúlyozni, a trágár kifejezések nem tartalmazhatnak sem gyűlöletet, sem megvetést, hanem azok csak emelkedett, angyali lélek manifesztumai lehetnek.

Lényegileg nem a trágársággal van a gond. Hanem részint azzal, hogy Babarczy pusztán minősít, átkozódik valamely goromba szóval, részint rosszul használja mind a trágár, mind a nem trágár kifejezéseket.

Hozok a belvárosi bugrisságra példát a tárgyalt könyvből is, ám előbb – hogy „tartsuk” a kusturicai „szokást” – Esterházy recenziójából idézem a vonatkozó szakaszt: „Én vevő vagyok az ilyen mondatokra, nem beszélve a sötéten habzó női ősmocsárról. B. kertje nem tisztán kert, csellengő műértője morális és intellektuális élvezkedő [itt nem lelem sem az alanyt, sem a tárgyat, ami persze lehet sajtóhiba, lehet az én hibám – Gy. úr], vagyis attitűdjében van valami ťtermészetesŤ, föld közeli, szitokszóval szólva: normális. Nézni szabad bárhogyan, aki tud, annak lehet is, de úgy érdemes, hogy látni is lehessen, gondolom. Látni a műtárgyat”.

 

Akkor hát „nézzük” és „lássuk” Babarczy „normális” szövegét, ezúttal a par excellence „ősmocsárról” alkotott „műtárgyat”: „A nyugati hagyomány Paglia szerint kettős hagyomány: egyrészt a tárgyiasító ťapollói szemŤ hagyománya, a hideg és férfias intellektualizmusé, másrészt a dionüszoszi folyékony nőiségé, az ősmocsáré, a pogány természeté” (177-178. o.).

 

Na, Péter, kérlek alássan, megkaptad a dionü-szöszi folyékonyságot! Mocsárilag. Vevő vagy rá, mi, egyem a folyékony gusztusodat! És még akkor is, ha Babarczy esszéjében nincs behatárolva a „folyékony nőiség” effektív színe! Csak a java. Amelyet Esterházy így kommentál: „Nézni szabad bárhogyan… de úgy érdemes, hogy látni is lehessen, gondolom”.

Jól gondolod. Lehessen látni! És szagolni is.

Egyébiránt: a mocsár nem folyékony, esetleg valamely „föld közeli” (lapos talaj menti) fogalmazás állaga szerint.

De nézzük inkább, lássuk (figyeljük a szót petri „színörömmel”), milyen színű a „folyékony nőiség”!? Serbli-sárga? Folyékony-fehér? Azt hiszem, nem. Hanem elfeketülőn szamárszürke lehet, ha egyszer sötéten habzik a könyvben is, a recenzióban is, s persze nem csak a színe, a szaga is sötét.

Péter, meséld már el, miként jön Dionüszoszhoz a folyékonyság mint olyan (mert, ha a borra van gondolva, akkor viszont hogyan jön a borhoz a nőiség?, kontyalávalón?), különös tekintettel a filozófiai alternatívákra: „tárgyiasító ťapollói szemŤ, hideg, férfias intellektualizmus”.

 

Esterházy „föld közeli” stilisztájánál a „folyékony” szó a „hideg” jelző kontrája, és a „tárgyiasító”-é, dacára annak, hogy a szem nem tárgyiasít. Szemmel csak verni lehet, ámde verni se mindent! Azt például nem lehet praktikusan szemmel verni, amire Babarczy gondol (gondolom én), legföljebb egy-egy besenyő-fitymás kiskornélt.

Továbbá: ha „folyékony nőiségről” beszélünk, beszélnünk kell szilárd nőiségről is. Kérdezem: darabos is lehet a nőiség? Kisdarabos? Netán olyan volna a nőiség, mint a székrekedés utáni nagydarab „pogánytermészet” (már persze az, amelyik nem folyékony)?

Szerintem Babarczy a „nőiség”-et nem jelzősíteni óhajtja, hanem inkább valami mást akar mondani a folyékonysággal, és mondaná is a szentem (a Tandori-szentem), ha nem volna almásilag „tehetséges esszéista”, esterházylag pedig „csellengő műértő”; finoman szólva: folyékonyan barmoló literátori nagybarbár.

 

A szöveg tartalmához most nem nyúlok (az egy külön szeánsz), csupán megfogalmazom, mit akart a szerző eldiskurálni Esterházynak az ő „gyorsuló” sétájuk, csevegő csellengésük közepette: „A nyugati hagyomány Paglia szerint kettős tradíció: egyrészt az apollói, tárgyiasító, hidegen férfias intellektualitás hagyománya, másrészt a dionüszoszi, olykor az őrületig örömittas nőiségé, az ősmocsáré, a pogánytermészeté”.

 

Ismétlem: a szöveg tartalmát nem bántom, meghagytam a „dionüszoszi” jelzőt, amely lényegileg jelent őrült hedonizmust is.

 

Ugyanakkor egy legalább közepes stilisztának érdemes elgondolkodnia azon, hogy mi a különbség az „intellektualizmus”, illetve az „intellektualitás” fogalmak között. Ez persze már amolyan kőművesi nyalánkság, a belvárosi büszke entelegencia nemigen érti majd, mégis ideírom: létezik az „intellektualizmus” szó természetesen, ám amely a tárgyalt („pagliai”) viszonyítási rendszerben nem létező fogalmat takar. Ugyanis a racionalitás, miként a „macsóság”, nem „izmus”, nem törekvés, hanem állapot. Tulajdonság. Amiként az „intellektualizmus” három Babarczy Eszter-i ellenpontja, a „folyékony nőiség”, az „ősmocsár”, és a „pogány természet” sem törekvés, hanem állapot.

Racionalista (paradox módon) csak az lehet (a „pagliai” kontextusban), aki mentálisan alkalmatlan a racionalitásra – ezért törekszik rá. Vagyishogy a „tárgyiasító”, „hideg” férfi lényegileg nem intellektualista, hanem lényegileg intellektuális. Ha intellektualizmusról (mint törekvésről) beszélünk, akkor a fogalmat nem a férfihoz, hanem az emberhez csatoljuk generálisan, ti. nő is lehet racionalista, intellektualista. Persze itt nem konkrétan Babarczyra gondolok, róla ugyanis még nem dőlt el teljes bizonyossággal, hogy nő-e vagy inkább férfi.

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 22:36:02 (13388)

… semmi újat nem írtál. Gyakorlatilag az én publijaimból ollóztad össze a gondolataidat. Lehet, hogy mégis én vagyok a férfi, és te a nő?

Előzmény: cigányok ideje (13387)

 

Ez a szöveg minősíthető intellektualizmusnak is, de hát pontosan arról van szó, hogy a nem intellektuális intellektualistából éppen azért nem lehet soha intellektuális lény, mert az intellektualitás adottság, születettség dolga. Nyilván lehet nő is intellektuális, és még ugyancsak, pl. Ancsel Éva, aki viszont nem intellektualista. Nem férfiaskodó. És nem is nőieskedő. Hanem nő. A maga megejtő természetességében, miként a férfi is a maga megejtő természetességében férfi. Ha az.

Összegezve: a férfi (miként a nő) lehet hideg, lehet meleg, lehet intellektuális, és lehet nem.

 

A korrektség kedvéért tegyük hozzá: nem tudjuk, hogy Babarczy Eszter recenziójában mely szavakat vette át Camille Paglia könyvéből, illetve mely szavakat, kifejezéseket kotlotta ki maga. De nem is érdekes, ti. Babarczy műve nem szól semmiről (ezt ő az esszé végén maga vallja meg), míg az általa leírt iszonyatos (olykor kifejezetten undorító) szövegért – származzék bárhonnan is – nyilvánvalóan ő felelős.

 

Babarczy így zárja a Paglia dentata fejezetet: „Az olvasónak talán az a benyomása támad, hogy a recenzensnek nincs mondanivalója…”.

Nem talán, hanem biztos. Ez a benyomásunk támad. Folytatom a mondatot: „… nincs mondanivalója általában férfi és nő viszonyáról…”.

Babarczy Eszternek általában semmiről sincs mondanivalója. Folytatom: „… s ezért kerüli a sötéten habzó női ősmocsár s a bátran intellektuális férfi-projekció, s általában a női lényeg és a férfi lényeg szembesítését”.

 

Pedig, már csak ez, ami hiányzik. A Fidesz aratott a helyhatósági választásokon is, a Jobbik hozza a „szebb jövőt”, vagyis az alap megvan, volna mire építeni a „sötéten habzó női ősmocsár s a bátran intellektuális férfi-projekció szembesítését”.

 

Így hát csak csöndesen jegyzem meg: „bátran intellektuális férfi-projekció” nincs. (A „sötéten habzó női ősmocsár”-ról nem nyilatkozom, nem vagyok benne illetékes, ez Esterházy Péter harisnyagatyájának tölteléke.) Ismétlem: „intellektuális férfi-projekció” nincs, hanem viszont kvázi-intellektuális csajozós dumák vannak. Méghozzá szemérmetlenül patent dumák, általában ezeket hiszik a Babarczy-féle kotkodák intellektualitásnak.

Nincs lelkifurdalásom, mert biztos vagyok benne, nem rontom senki szex-bizniszét (ma már kvázi-intellektuális csajozások sincsenek), szóval senki nem marad hoppon, ha elárulom a „műhelytitkot”: a sznob bulák az „intellektuális férfi” csinált-projekciója által, bizony, rendesen félre vannak vezetve. Nincs valódi intellektuális hím-projekció, csak úgy teszünk, mintha volna, az igazi intellektusunkat megtartjuk magunknak, sőt egy bizonyos életkoron túl már gyakorlatilag mindent megtartunk magunknak. Innen a félreértés:

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

Kedves EG, kérlek, fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...

Előzmény: cigányok ideje (13350)

 

Vagyis Babarczy Eszter ősmocsári filozófiájában az a kérdés, hogy „föláll”-e vagy sem, nem a valóság, hanem „a bátran intellektuális férfi-projekció” függvénye. És miért van ez így? Mert félművelt a kishölgy, valamely pszichomókusi szakkönyvből „kispektálta” a „szexuális projekció” kifejezést, és azt ismételgeti, mint a mocsári papagáj.

 

babarczyeszter válasz | 2006.02.03 19:54:48 Š (2736)

Azokhoz a borderline szenvedőkhöz hasonlítasz, akik belerúgnak abba, akitől szeretetet és támaszt várnak... A borderline-ok a legelképesztőbb projekciókra és projekció identifikációkra hajlamosak.

 

… és összeesküszöm ellened -- ez a projekció legtisztább formája. Azt mondod, hogy sok nickem van, vagy azonos vagyok más nickekkel, miközben neked tényleg sok nicked van -- ez is a projekció esete. 

 

Ha ennyire hajlamos vagy a projekcióra… nem csodálkozom rajta, hogy úgy gondolod, engem nem érdekel, hogy te (vagy bárki más) mit mond a liberalizmusról. Feltételezem, hogy ez is projekció…

Előzmény: Törölt nick (2735)

 

Itt ugye a „projekcióm” nem a „folyékony nőiségre”, hanem a „szeretetre és támaszra” irányul.

A szexuális projekció egy nem ident-nick föltevése:

 

tekipna válasz | 2005.04.22 06:39:25 Š (334)

EG attól gőzölhetett be, hogy összefutott egy lenyűgöző entellektüelel, aki ráadásul nőből van és mivel ez neki/EG-nek egy ilyen asszony az életben nem adattott meg, no ez volt az ami végkép kivágta nála a biztosítékot.

Előzmény: galuska galagonya (331)

 

Vagyis tekipna pontosan, betű szerint úgy téveszt össze „EG”-vel, mintha közelről ismerné babarczyeszter tárgyi szokását, de most nem is ez a fontos, hanem hogy azok a bulák, akik szerint a férfiak csakis (de főként) koitálás céljából való „intellektusok” (s ezért „projektálnak”), bizony jókorát tévednek, legyenek ők bármennyire is „lenyűgözően entellektüel nőből”. A férfi számára az intellektus értékesebb a koitusznál. Ezért az igazi intellektusunkat nem pocsékoljuk az unalmas, szimpla csajokra. Vagyis, ha Babarczy Eszter legalább gyönge-közepesen volna olvasott, művelt esszéista, magától is tudná például, hogy Déry Tibor világosan leírja Kedves bópeer című regényében: igenis „föláll” az minékünk, akár nyolcvanévesen is „föláll”, csak az obligát, „bátor férfi-intellektusra” ráhajtó tanyasi liba ne gágogjon mellettünk az ágyon, mert az ilyenektől még húszévesen is óhatatlanul kókad le, szinte mindenünk.

 

Hogy egészen egyértelmű legyen: egyáltalán nem akarok Freuddal, Junggal, Rapaporttal s nem tudom, még kivel ellenkezni, nyilván létezik a projekció (mint olyan), de hogy „intellektuális férfi-projekció” nincs, az egészen biztos. Ha valakinek, nékem bárki elhiheti: az intellektualitás (egy találó mondat, adekvát logikai összefüggés megfogalmazása): öncél; vagyis az igazi intellektualitásnak nincs sem aufklérista, sem világjobbító, sem szexuális motivációja.

Szerintem számos női orgazmus-elmaradás oka lehet az „intellektuális férfi-projekció”-ról szóló tipikusan feminin hamistudat.

 

Végezetül szeretnék egy fatális félreértést eloszlatni: a férfi nem a „lenyűgöző entellektüelt” keresi a nőben (különösen abban nem, akiben biztos, hogy nem található), és egyáltalán nem a „macsóság” okán! A férfi is azért szereti a nőt, amiért a nő a férfit. Tehát az olyan nő vonzó az intellektuális férfi számára (nota bene szexuálisan is!), aki kedves, figyelmes, gyöngéd, odaadó, intelligens. Mondom, ezek a tulajdonságok akár szexuális vonzalmat is determinálhatnak, még a természet adta módon csapodár férfiak lelkében is.