Hangfoglalás, 2010.

A Nord C2 a 27-es basszpedállal elég kellemes volt. Hangra is jó a digitális klónok között. A kezelésén javítottak, kicsit könnyebb megtalálni a vibrátó és perkagombokat. Végre a perka némítja az 1'-as regisztert. Szóval a fejhallgatóban elég jó hangja volt és szerncsére elég hangosra is meghajtotta a fülest, mert arra biz' szükség volt. Sajnos zongoramagasságba helyzték az orgonát és a széket, így nagyon összegörnyedve lehetett rajta játszani. A +10cm-t a pedálsor miatt hozzá kellett volna adni.

A Roland standon volt a VR-700. Mindig ült valaki mögötte, de a billentyűzete még mindig nem 100%. A leszűkített orgona kezelőfelület miatt amúgy sem érdekelt.

Viszont kipróbáltam ezt a Korg Pa2 X pro-t. Ott a 9 tolópoti méghozzá baloldalt, ami kelleme szabályozhatóságot ad. Emellett lehet masszírozni a képernyőn is. Na, legalább valami ilyenfélét tehetnének a C2-re. (tolópotik) A hangja: borzalom, rettenet. Még a foldback megvan, de a perkáról inkább nem szólnék. Meg az egész olyan műanyag, mint a 80-as években voltak vala. A BX-CX3 után ezt nem is értem? A billentyűzetét sem.

A végén, egyes standok pontyszájú sellőkkel igyekeztek minket meggyőzni :-)