Szaunázás már kicsukva. Pedig nem rossz dolog. De tényleg iszonyú veszélyes, ha túlzásba viszik.

(Ezt én is szoktam mondani, nagyon találó kifejezés.)

Ja, hát én többnyire nagyon menős-nézős kirándulásokra megyek, akár itthon, akár külföldön.

Persze, sok helyen otthonos, de belém valószínűleg belülről van táplálva ez a mediterrán mentalitás - némi keleti hűvösséggel fűszerezve :-D -, így bárhol így érzem magam, ha utazok, pihenek, stb.

Hm, valahogy néha én is így gondolom. Egy bizonyos mértékig nem baj, ha tisztában vagyunk vele, hogy mit hibáztunk el, de nagyon könnyen túlzásba lehet esni. Biztos vagyok benne. (Tudom? Lehet.) Tudod, a szenvedés is egy érzés. Tehát VALAMI. Ezért TÖBB, mint a semmi. Ahogy írod, kapaszkodás. Márpedig kapaszkodni csak valamibe lehet. A levegő nem megfogható. A kínlódás pedig egy ideig táplál, csak aztán szívja ki az összes maradék energiát és kezd olyan mélységekbe rántani, ahonnan közel lehetetlen kijönni. Persze ennek is vannak fokozatai.

Igen, valakinek könnyebb elmenni, valakinek egyszerűbb maradni. Ebből a tekintetből még nem ismerem magamat eléggé. Ragaszkodó vagyok, de a rossz ki tud kezdeni annyira, hogy elengedjem. És néha mégsem. Máskor sodródok. A part biztonsága szükséges számomra, csak kisebb hullámutakra vállalkozom. :-) Talán.

 

De induljunk ki abból: hogyan ment el? Mi vette rá? Aki képes elszakadni a hazájától - nem akarok hangzatos szavakat zengeni, csak így tudom megfogalmazni -, annak >mások< a kötései. A mieinktől eltérő szempontok alapján mérlegel és él. Oka van, de nem érzelme. Tudománya, logikája, "értelme". Amiket példaként említettél, teljesen egyetértek.

Nem is szerencse, de valami elképzelhetetlen kell ahhoz, hogy kinn munkában komolyan érvényesülj. A legtöbben mosogatnak, fogalmam sincs, mit csinálnak, hogy keressenek. Barátokat találni egy idegen helyen, ahol jó esetben megtűrnek, mint >keleti< vendégmunkást, végülis lehetséges, de többnyire ezek a kapcsolatok nem a mélyenszántó ismeretségek közé tartoznak. Bár a kölcsönös segítségből is alakulhat valami. Család. Furcsa.

Ez még nem jutott eszembe. :-)

Annyira nem volt tiszta az idő. Emlékszem a régi szép időkre, amikor még az Ipar utcai felüljáróról is lehetett látni...

Te számoltad? Meg volt számozva! :-) Nem bíztál a pontosságukban? Azt hiszem, 270. Lehet, valami föle van. Na, utánanéztem. Majdnem. :-) 237.

Biztos a szél fújja ide. De honnan? Amikor már alig tartanak disznót... Nagy levegő, aztán futás, mi? ;-D Most nem sok mindent érzek, valami náthás tünetek jelentkeztek nálam. Ej-ej!

Elnézést, itt lehet elnézést kérni? :-)

 

Ismered a cipekedő agresszív kismalacot:

- Elnézést, ez a Deák Ferenc utca?

- Nem, ez az én cuccom!