No, megvolt a Nagy Trip. Amint az előre várható volt, egy kisebb afrikai ország éves büdzséjét elköltöttük, de legalább minden jó volt, szép volt.
Reykjavíkból dél fele indultunk el a körúton, 2 napot elmolyoltunk a környéken (Reykjanes + arany háromszög), úgyhogy utána picit igyekezni kellett, hogy tudjuk tartani az itinert, de azért amit lehetett, kipréseltünk a rövid tartózkodásból. Landmannalaugar ezúttal kimaradt (lesz miért visszamenni egyszer... :o)), de cserébe volt 3 geotermikusan aktív terület is (a Reykjanesviti erőmű környéki (tisztes polgári nevén Gunnuhver), a Seltún és a Námafjall), amelyek nekem nagyon bejövősek voltak; volt persze egy csomó vízesés (a végén persze az ember már csak legyintett, hogy kvázi „ezért a kicsiért már nem is éri meg kiszállni” – pedig az a „kicsi” is alighanem reggelire megenné a leglátványosabb magyarországi vízeséseket); temérdek érdekes lávaformáció; gleccserek (sajna csak tisztes távolból + Jökulsárlón); Myvatn; Snæfellsnes, no meg ami ezek között van.
Erősen valószínű, hogy eggyel gyarapítottam azok számát, akik körbefotózták az amúgy is százezerszer, minden létező szögből körbefotózott turisztikai közhelyeket, de azért majd rakok fel ide néhányat, ha készen vagyok az utómunkázással.
A Grjótagja is kimaradt (inkább időhiány, mintsem a lenge szűzek miatt :o)), pedig átfagyásban nem volt hiány – igaz, néhány helyen azt írják, ez mostanság olyan forró, hogy nem is lehet benne fürdeni. Továbbá szégyen és gyalázat, de nem volt részünk északi fényben sem (pedig minden este nagyon rákészültem és halálra fagytam a fényképezőgép mellett), illetve egyetlen nyamvadt puffin nem sok, annyit sem láttunk, pedig szintén nagyon kerestük őket.
Szóval érv a visszamenés mellett akad bőségesen! (De nem mostanság lesz, az biztos, mert teljes anyagi csőd...) Viszont kiderült, hogy Izland szeptemberben is simán bevállalható – bár valószínűleg nagy mázlink is volt az idővel, csak az utolsó 2 nap volt durván esős, előtte pedig a sok felhős idő közepette még szórványos napsütéssel is találkoztunk.

Ja, és tudom, hogy azt ígértem, nem gerjesztem újra a „Kék Lagúna megéri-e” című vitát, de plusz egy szavazat amellé, hogy alapjában véve durva turizmusipari lehúzás, még ha a fehér szilikátos cucc valóban jónak is néz ki bőrápolásügyileg. Mindazonáltal a Myvatn tótól északra, a Námafjall közelében található, szintén kékvizű műintézmény ezerszer bejövősebb: kisebb ugyan, de kevésbé zsúfolt (volt, hogy egyedül voltunk a medencében), családiasabb, édesvizű és nem utolsó sorban olcsóbb (értsd: kevésbé drága). (Mondjuk pont fehér iszap nincs.) Ehhez képest a Kék Lagúna konkrétan igénytelen volt: az öltözők büdösek, felszólító módú tiltások és rendelkezések (ez különösen angolul elég udvariatlan stílus), nem műküdő szauna ellenére teljes árú jegy fizettetése, vízbe dobált/sodródott műanyag söröspoharak (extra broáf!), törülközők tárolásának civilizálatlan megoldása (viharos erejű szél szanaszét viszi őket) stb. Csalódás volt az utolsó estére időzítve. :o(
Aki csak a főváros közelében tud portyázni, annak mondjuk talán megéri, mert unikális élmény, viszont akinek van ideje/lehetősége elmenni a Myvatn tóhoz, annak sokkal inkább azt ajánlanám, még fehér iszap nélkül is.