„Inkább arra gondoltam, h az általános ismeretlen rosszindulatúak vs. közismert áldozatok irányba terel. Annál is inkább mert ennek van némi racionális alapja: az attitűd, hogy a negatívumot emeled ki, hogy a könyvből azokat mondatokat idézed ide, amiknek aztán - briliánsan és szórakoztatóan - bizonyítod értelmetlenségüket, esetleg minősíthető rosszindulatnak. Persze lehet, hogy nincsenek is más mondatok a könyvben, olyanok amikért dicséret járna, nem tudom, nem olvastam. De ilyeneket nem említettél.”

 

 

Ez éppoly tévedés, mint pl. Tverdota tévedése József Attila pamfletjével kapcsolatban. Tverdota szerint József Attilának „igaza lehetett [mintha csak Babarczyt hallanám; helyesen: igaza van] a részletekben, de nem volt igaza a lényegben: Babits megítélésében”.

Igen, csakhogy a „lényeg” nem Babits, hanem a műalkotás (részleteinek) megítélése (a lényeg a részletekben lakik), József Attila épp ezt magyarázza, vagyishogy Tverdota professzor „csak” a lényeget nem érti. József Attila nem Babitsról ír, hanem Babits kritikusairól (illetve a művészetről általában).

Tverdota megemlít négy jó verset a kötetből, négy olyan költeményt, amely Szabolcsi Miklósnak tetszik (nyilván ezért jó a négy vers, mert Szabolcsinak tetszik), majd így fogalmaz: „Ha csak ezek a darabok bekerültek volna a mérleg másik serpenyőjébe… a kritika kiegyensúlyozottabb lett volna”.

 

Az öreg Tverdota, most már, amíg él, nem fogja megérteni, hogy a költő nem „kiegyensúlyozott kritikára” törekedett, hanem tárgyi műelemzést végzett. Nem Babitsról írt, hanem a versekről.

 

Én pedig azért nem említek „olyan mondatokat” Babarczy könyvéből, „amelyekért dicséret is járna”, mert részint nem könyvkritikát írok (még kevésbé törekszem a tverdotai „lényegre”: Babarczy „megítélésére”), részint pedig, mert nem találtam olyan mondatot, amely nekem tetszene. Esterházy viszont talált. Kettőt is. Illetve másfelet, ti. az egyik mondat másik fele már (nyilván) Esterházy szerint is agyrém. Vagy pedig nem tudni, miért nem végig idézte a kritikus azt a mondatot, amelyre ő ugye „vevő”.

 

Röviden: Esterházy láthatóan szereti Babarczyt, elképzelte valamilyennek („kisdarab nőnek”), így aztán szereti. Imádja a könyvét is („szinte egy ültő helyében olvasta végig”), különösen a „Tandori-elemzést” tartja „legteljesebbnek”. Kérdezem tehát: miért nem Esterházy idéz olyan mondatokat a könyvből, amelyekért „dicséret járna”?