„félek félreértesz!”

 

 

Nincs okod a félelemre. Így kezdtem a szöveget: „kiegészítés a hozzászólásodhoz”. Márpedig az én szótáramban a kiegészítés azt jelenti, hogy kiegészítés. És nem azt, amit a hipokritáknál jelent; akik ugye finomak, cizelláltak, „kulturáltak”, jobbára így jelzik a vitaszándékot: „alapvetően egyetértek, de volna azért néhány kiegészíteném…” – majd lényegi pontokon igyekeznek cáfolni a szöveget.

Írtál valamit, én kiegészítettem, ennyi történt.

Egyébként pedig, ha „szándékodban” áll „a hozzászólásaimat rosszindulatúnak minősíteni és kritizálni”, akkor nyugodtan tedd, nincs jelentősége. Már úgy értem, a szándéknak nincs jelentősége. Ha ellenségesen („rosszindulatúnak minősítve, kritizálva”) írsz érdekeset, akkor érdekelnek majd a szövegeid, ha jóindulatúan, egyetértéssel, baráti hangon írsz unalmasat, akkor unni fogom a szövegeidet. Egy darabig. Atán már el sem ovasom.

(A magam részéről pedig: Babarczyval, Esterházyval szemben nem vagyok rosszindulatú. És jóindulatú sem.)