Egy újabb jóindulattal átitatott megnyilatkozás:(

Nálunk csúcsévre nem számítunk, hanem arra, hogy nagyon komoly szelektálással (még ezután is a most fönt lévő szőlőkben fajtától függően 20-70%-ot le fogunk dobálni a földre) lehet szép borokat készíteni. Kékfrankosok, cabernet-k szinte teljesen egészségesek, a cahardonnayban, velteliniben viszont kb a felét ki kell szelektálni.

Etyeken beszélgettem Demeter Zoltánnal, ő úgy mondta, hogy lehet, hogy csak a termés 10%-ával tud majd dolgozni (a többit addig ledobja a földre), de az tud még kiemelkedő is lenni. Míg tavaly ez majnemhogy 100% volt. Ehhez nyilván kell egy megfelelő árképzés és üzletmenet, hogy ezt kibírja egy birtok. Ja ás Zolinak volt egy jó felvetése. Amikor egy évjárat minőségéről beszélünk, a jó 10%-ról vagy a rossz 90%-ról beszélünk?

Évszázadévjáratázni meg nem tipikusan a terroirborászok szoktak. Inkább a nagy pincék, akik mindent mindig el akarnak adni, és akiknek nem lehet őszintének lenni. De nézd meg pl a művalkon a borászok általi évjáratértékeléseket, tanulságos. Én pl így értékeltem őket: http://alkoholista.blog.hu/2009/11/20/boraszkerdoiv_2009_masodik_fejezet

"2005: 4
2006: 7
2007: 8
2008: 7
2009: 7"

Szóval sokszor nem feketék és fehérek ám a dolgok. Az, hogy valaki azt írja, hogy nagyon szigorú és elkötelezett munkával és bizonyos körülmények közt, sok áldozat révén lehet jót is csinálni idén, az nem jelenti azt, hogy "évszázad évjárata" lenne az év. A két dolog egybemosása nagyon egyszerű demagógia.

Mellesleg nálunk a falu határában azért ment tönkre a legtöbbeknek a szőlője a rohadással, mert nem tudták a lisztharmatot időben blokkolni. Nekem mázlim van, mert egy nagyon lelkiismeretes és szorgalmas gazda csinálta a növényvédelmet, ő az egyik a kettő közül, akinek a faluban minden gombát sikerült blokkolni, rengeteg munkával. Tehát elsősorban nem az én személyes érdemem. Mondjuk tervezem is, hogy prémiumot is adok neki, mert megérdemli.