Némi kiegészítés a hozzászólásodhoz: (1) nem én jelentkeztem „ident-nicken” a „végtelen rosszindulatnak kitett internet” tárgyi fórumán (topikján), hanem Babarczy Eszter (senki nem kötelezte rá), (2) nem én jelentettem be, hogy elvállalnám az államfői posztot, ha jelölnének, dacára, hogy nem tudom, alkalmas vagyok-e rá, vagy sem, hanem Babarczy Eszter, (3) nem én válaszoltam „ident-nicken” tiszteletlenül a tisztelettudóan megfogalmazott kérdésre („miért vállalnád, ha nem tudod, hogy alkalmas vagy-e rá”), hanem Babarczy Eszter, (4) az alábbi szövegeket nem én nyomattam a „végtelen rosszindulatnak kitett internet” tárgyi fórumára (topikjára), méghozzá „ident-nicken”, hanem Babarczy Eszter:

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

Kedves EG, kérlek, fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel,  ezért jobb híján arra fanyalodsz, hogy engem nézegess (lehalkított hanggal) és kárörvendj, hogy a mai nőket már megdugni se érdemes, mert túl intellektuálisak...

Előzmény: cigányok ideje (13350)

 

És mindezt egy olyan ironikus (nota bene: nem önironikus!), sőt utálkozó mondatból következtette ki Babarczy Eszter („ident-nicken”!!!), melyben súlyos sajnálkozásomnak adtam hangot, miszerint egykori imádottamat (Básti Julit) is rühellem már, mert ő is idióta média-celebként vesz részt idióta celeb- (pl. zabálós) műsorokban. Egyébként pedig, néhány kivételtől eltekintve, mindenkitől irtózom, aki ma megjelenik a tévében. Akár „feláll” még nekem, akár nem, akár érdemes „megdugni a mai nőket”, akár nem. Hogy ne legyen félreértés: nem a Fekete Pákóktól, nem a Babarczy Eszterektől, nem a Fásy Ádámoktól viszolygok tulajdonképpen, őket szívesen nézegetem (egy darabig, míg meg nem unom valamely produkciójukat), hanem az egykori idoljaimtól. Közülük talán csak Kern András az, aki olykor megjelenik ugyan, ám azt leplezetlen iróniával – és persze öniróniával! – teszi, vagyishogy ott van a tévében, de jelzi is egyszersmind: „tudom, hogy tudjátok: mocsokban veszünk részt, én szereplőként, ti nézőkként”. Kernt szívesen nézem, hallgatom, mert egyedül vele kapcsolatban nincs az az érzésem, hogy „na, már ez is”. Míg a Babarczy Esztereknek természetes (hal a vízben) létközegük a médiafertő, ők már ebbe születtek bele. És teljesen függetlenül attól, hogy elgurult-e a potemixem, vagy sem.

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 18:30:56 (13368)

Kínos dolgokat csinálsz itt, olyan személyes dolgokat közölsz, mint hogy (bármilyen értelemben) felhangol-e téged, ha elképzeled, amint köténykében padlizsánkrémet keverek.
Előzmény: cigányok ideje (13367)

 

Akkor most föláll, vagy nem áll föl?

Kérdezem: miért kell ilyesmit nyilvánosan, „ident-nicken” forszírozni!? Sőt nyilvánosan még „fikázó nicken” sem! Ehhez – mint tényhez – senkinek semmi köze, ilyesmit az ember csak stiláris megfontolással ír, ami azt jelenti, hogy a dolog vagy igaz, vagy nem! A személyesség nem a nyilvánosság elé való, csak akkor, ha valamely személyes mozzanatot (eseményt, emberi jellemzőt) úgy vagy képes megfogalmazni, hogy az egyszerre (egyazon vonatkozásában) hihető is (100 %-ig), illetve 100 %-ig hihetetlen. Mert csak így válhat a „személyesség” privátból „közérdekűvé” – vagyis valóban hitelessé.

 

Megfigyeltem: akik a nagynyilvánosság előtt roppant „bátrak”, akik „ident-nicken” domborítanak, kavarnak stb., azok egyrészt a nyilvánosság előtt is óvatosak valójában (ahogy mondani szokás: tudják, „meddig érdemes elmenni”), másrészt a személyes kapcsolataikból, a személyes közeledések elől, bizony, hanyatt-homlok menekülnek, ott ti. már bizonytalanoknak, kiszolgáltatottaknak érzik magukat. Az „ident föltárulkozás” (vagyis nem a szövegre koncentrálás, hanem a puszta személyesség előretolása) inkább sündisznóállást jelent az efféle embereknek. Éppen nem kiszolgáltatottságot, hanem valamifajta védelmet (lelki égiszt) nyújthat a „gátlástalan nyilvánosság” elé való „kitettség”.

 

Nem a nyilvánosság az igazán kockázatos, ti. egyáltalán nem nehéz a nyilvánosság előtt handabandázni (Babarczy Eszternek itt persze még ez sem megy), nehéz viszont személyesen belenézned valaki szemébe, s abban meglátnod, megismerned magad teljes meztelenségedben. Félreértés ne essék, nem tudom, Babarczy ilyen-e, nem tudok semmit róla (a személyes életéről), hanem általában mondom: az ember számára az igazi, tartalmas személyesség a személytelen nyilvánosságnál jóval félelmetesebb dolog. Sokan ezért menekülnek a nyilvánosságba, társaságba, „barátok” közé stb., ezért fecsegnek a nyilvánosság előtt, „ident-nicken”, ezért handabandáznak olykor pl. „személyességről” is. Általában. Hogy konkrétan Babarczy miért locsog, azt konkrétan nem tudom. Sejtéseim vannak.

 

Végül (5) Babarczy névvel állította, hogy „Tandori szent”. Esterházy névvel közölte, hogy Babarczy (mint „nő”) a „legteljesebb” esszéjében (vagyis: méltán!) minősíti Tandorit szentnek. Mire én (a te szavaid szerint) „gátlástalanul és névtelenül fikázva” leírtam, hogy sem Babarczy, sem Esterházy nem bizonyítják, amit állítanak, mármint hogy Tandori szentember volna.

Kérdezem: igazuk van Esterházyéknak vagy sincs? Ha nincs, akkor nem teljesen mindegy, hogy „ident” vagy álnéven ír hülyeséget Babarczy Eszter és Esterházy Péter?

Az utóbbi hetekben leírtam itt több mint 30 000 szót, ami egy átlagos mondatot tekintetbe véve cca. 3 000 mondat (cirka, mert a szövegszerkesztő a mondatokat nem számolja), így hát a kérdésem egyszerű: a cca. 3 000 mondatom közül melyik hibás, melyikben állítottam valami olyasmit, ami nem igaz? Ha van ilyen mondat (állítás), rá lehet mutatni. „Fikázó nicken” is, „ident-nicken” is. Ha viszont nincs hamis mondatom, akkor megint csak az alapkérdésnél vagyunk: nem teljesen mindegy, hogy a nickem ident vagy nem ident?!