Még nem tudom, egyelőre nincs ilyen tervben, de ha indulok, rád csörgök. ;-)

 

Ó, Mikulások itthon is vannak... Viszont a szaunákat megnézném - kívülről.

Olaszország? Igen. A felkapott helyek is. Történelmi-művészettörténeti szempontból kihagyhatatlan emlékek sora...

A vidék nagyon sok helyen szép - akár itthon vagy Ausztriában is. Mindenhol máshogy gyönyörű.

Én is ott lennék nyugdíjas festő, de van egy olyan érzésem, hogy ez mindkét szempontból nézve lehetetlen... :-) Álomnak szép és nyugtató.

És van, hogy valaki nem tud elszakadni attól, ami kínozza. Elég gyakori. Ragaszkodik a rosszhoz. Mert azt gondolja, hogy nem jár neki a jó, vagy fél, hogy elveszíti még a szenvedés érzését is.

 

A külföldhöz pedig gyáva vagyok, bár nekem is rengetegszer megfordult a fejemben. Persze véglegesen nem hagynám el ezt a "koszfészket" (kedvesen), de szerencsét próbálni, nyelvet tanulni, pénzt keresni érdemes kimenni.

Elhagyni a hazát egy időre - természetes. Máshol letelepedni - számomra nehezen érthető. Azokból az emberekből, akik - mondjuk egy érzelmi kötődés kényszere nélkül - döntenek úgy, hogy ott maradnak, valami hiányzik. El nem tudom képzelni, hogy nem őrülnek bele a távollétbe... (És nem arról beszélek, hogy mi volt több mint 50 éve. Hanem a mostról.)

Milyen kukacka? Én vagyok lemaradva! :-) (Igen, vonaton, kaller.)

A kilátás fantasztikus. Az egész várost belátni, sőt. A citromos víz finom volt. :-) Kicsit gyűlt a tömeg. De nem bántam meg a lépcsőzést, sportnak sem volt rossz odáig eljutni.

Én is elvagyok itt a ghettóban. Néha azon dühöngök, hogy itt lakom, azért mert. - És mindent értek, elfogadok, elviselek, az adottságokat és a negatív velejárókat is. - De miért van disznószag, amikor város??? Miért szállingóznak egyfolytában olyan szagok, amiket a falusiaknak kéne eltűrniük? Nyelem a kipufogókat, eszem a szmogot, nem is sorolom... De mindezen körülmények mellett nem kérem az állatok bűzét! Vagy nem kérem a nagyvárosi gondokat. Vagy-vagy. De mindkettő sok. :-)

Neee!