Nos, a szögsebességvektor a és a korong egy tetszőleges mozgó pontjának helyvektorának szorzata adja ugyebár a pont sebességvektorát.
Két vektor vektoriális szorzatának eredménye harmadik vektor, melynek nagysága és iránya van emiatt. Nagysága akkor a legnagyobb, ha két merőleges vektort szorzol össze vektoriálisan, és a legkisebb (0), ha két párhuzamosat.
Egyenletes körmozgás esetében, ha a szögsebességvektor nem merőlegesen a pofánkba mutatna vagy 180fokkal ellenkező irányba (a korong síkjára merőleges), akkor ebből a definícióból fakadóan a körmozgás nem lenne egyenletes, hiszen a pillanatnyi helyvektorral semmiképpen sem tudna mindig állandó szöget bezárni.

Súlyos pörgettyűnél egy kúpot ír le. Pl. ilyen a mágneses jelenségeket okozó, Larmor-precessziót végző elektron példája.

Félreértés ne essék, az elektron nem véges kiterjedésű kis gömb, egy olyan szingularitás, amely valamekkora hely- és lendületbizonytalansággal rendelkezik, erről ad számot a Heissenbergféle határozatlansági reláció, olyan hullámtérnek is fölfoghatod, amely pinpongozik az atommag és a környezet elektromágneses hullámaival, hol innen kap labdát, hol onnan, mindig felváltva, de csak ilyenkor jelenik meg...