A karizmatikusságban nem olyan jó az Enterprise sajnos. A TOS-nak és a TNG-nek nagy erénye, hogy a főszereplők fajsúlyos, karizmatikus színészek és karakterek, olyanok, aki csak az egyéniségüknél fogva is elviszik a filmet, lekötik a nézőket. A legendás Shatner-Nimoy-Kelley hármas; de a második vonalas főszereplők is tudnak így "felragyogni", Sulunak és Csekovnak pl. a mozifilmekben (is) vannak szuggesztív epizódjai. Patrick Stewart se véletlenül játszik Shakespeare-főszerepeket, de a női vonal, Troi és Beverly is nagyon erős, Data, szóval mind kitűnően eltalált, érdekes karakterek. (Ezzel nem azt mondom, hogy mindegyik szimpatikus - Rikert pl. sokan nem szeretik - de érdekes, fajsúlyos személyiségek). És a visszatérő szerepekben olyanok, mint Q, Ro Laren vagy Whoopi Goldberg.

A Voyager és a DS9 is jó ebben a tekintetben, ha nem is annyira már. Janewayre, Seven on Nine-ra, Odora, Kirára, Daxra oda kell figyelni, ha a színen vannak, levegőjük van. Satöbbi.

És ebben a Enterprise-t nem érzem olyan erősnek. Még az abszolút főszereplőknél sincs ilyen érzésem, pedig szimpatikus Archer meg T'Pol is, jó a történet, de valahogy nem annyira átütőek a személyiségek. Pedig hosszú sorozatoknál ez döntő mozzanat.


Érdekes, hogy Te, fizikusként is, inkább a szereplőkre koncentrálsz. Én, mint mondtam, az utópiára. Az utópia persze a szereplők viselkedésének fontos része.

Archer-ék karakter-szempontból szerintem a modernebb ízlésnek felelnek meg, nevezetesen, nem kedvelik különösebben egymást, sok közöttük a konfliktus. Engem ez zavar leginkább. A döntések, a protokollok ("irányelvek"), az etika nem kidolgozottak, viszont több az agresszivitás: harc, verekedés - sokszor, mintha egy átlagos akció-sorozatot nézne az ember (bár én nem nagyon nézek olyat).

A producerek úgy gondolták, hogy most ez kell a nézőknek, és ennek megfelelő módon, egy átlagos sci-fi akciót készítettek. Meg is bukott.