Az Archer - Enterprise tartalmilag jó, csak valahogy a külsőségeket elszúrták. Pl. engem idegesített az az állandó szürke-kékes tónus, ami a fedélzeten uralkodik. Pedig dramaturgiailag nagyon jó vonalat építettek bele, csak valahogy vonzóbbá kellett volna tenni (a karaktereket is).


A Roddenberry-univerzumnak, a föderációnak van egy filozófiája, utópiája. Itt minden igazságos, racionális, méltányos, kiegyenlített, vagy arra törekvő. Engem ez vonzott a sorozatban, nem pedig a szerelmi szálak, vagy a klingonok. Fizikai, biológiai, etikai, szociológiai, pszichológiai kérdések, és nem nevetséges színvonalon kifejtve.

Ez egy rendkívül kidolgozott utópia, Asimov-hoz méltó, csak többrétegűsége miatt ez nem látszik: hiszen a 16-18 éves srác éppen úgy nézi, mint én.

Most épp nem, mert rossz a tévénk:))


Az Archer-sorozat - helyesen egyébként - a társadalmi fejlettség sokkal korábbi fokát mutatja be, tudatosan, és ez nekem nem vonzó.
Profi munka, különben.