Szóval a gondolatmenetem a következő volt:

1. Miután magamhoz tértem a sokkhatásból, első gondolatom az volt, hogy nem csoda, ha lelépett az asszony. (bár ő sem nézhet már ki olyan jól ennyi idősen)
2. Aztán az jutott eszembe, hogy nekem az elmúlt közel 3 és fél évtizedem alatt hányszor változott a stílusom. Na nem sokszor, de nekem is volt hosszú hajam egy ideig, feketébe járkáltam...stb. s ha visszacsinálhatnám (de szép szó), akkor nem lett volna ilyen sose. Ma már egyenesen a rosszullét kerülget, ha ilyesmi fénykép elém keveredik.
3. Végül az jutott eszembe, hogy ha a halálos ágyamon baromi-sok-sok-sok évesen szembesülök azzal, hogy egész életemben ugyanúgy öltözködtem és ugyanazt a sérót hordtam mint 17-20 évesen, akkor valószínű az a felismerés adná meg a kegyelemdöfést ott helyben.

Összegezve a lényeget: Ugyanaz a szitu mint, amikor egy 50 éves nő úgy akar kinézni, mint 20 évesen...