Feri, itt nem elsősorban elvekről van szó és nincs ebben semmi őrültség. Vegytiszta racionalitás, sőt jól felfogott gazdasági érdek, ha úgy tetszik az a következetesség amit igyekszem tartani.

Ha egy nehéz évjárat miatt kapásból hülyét csinálnék magamból és a fogyasztóinkból és sutba dobnám azt a termlési modellt amivel eddig letettem a borainkat az asztalra akkor hogyan várhatnám el, hogy a fogyasztók bizalma megmaradjon és olyan kategóriába legyenek a boraink számon tartva mint eddig?

Egyszerűen fogalmazva, van a pincémben jelenleg X palack bor a 2009-es évből, lesz jövőre is X meg az azt követő évben is X palack. Pusztán azért mert 2010-ben X/2 palack lesz azért nem fogom leárazni a soron következő mondjuk tíz évjáratomat.

Ha valaki most megveszi a borainkat 2500-3000 forint között akkor tudja, hogy mit kap. Ha holnap átverem őket és pancsolt lőrét adok nekik ennyiért akkor holnapután már nem fog ennyit adni a borainkért. Miért is adna.

Pont ezért bosszantó, hogy pancsolt szeszesitalokat bornak lehet nevezni. Azok akik zsákos napfényhez nyúlnak azok levágnak a versenypályán egy kanyart. Szerencsére az igényes fogyasztók ezt tudják és eszerint be is árazzák a pancsolmányokat... már ha tudják, hogy melyik az. Ezért lapítanak a pancsgyárosok ezerrel.