6. nap: Reggel korán kelés, csomagolás, reggeli, majd sétáltunk még egy nagyot a parton. Kijelentkezés után  beültünk egy búcsú kávéra a hotel kávézójába. A pincér, akit elneveztünk Marionak, olyan olaszos képe volt :), már jött is, és felmondta a leckét hibátlanul. Ugyanis 2 nappal azelőtt, mikor megérkeztünk, először ott enyhítettük éhünket-szomjunkat, és ő emlékezett, mit ittunk, még arra is, melyikünk milyen fagyit evett. Na ezt nevezem én vendégbarát kiszolgálásnak!

Végül elköszöntünk a tengertől, és indultunk vissza a hegyekbe. Ezúttal simán ment minden határátkelés.

Először Pociteljnél álltunk meg, ezúttal csak egy rövid pihenőre, de felírtuk a listánkra, ahová még vissza kell menni. Igazi kis gyöngyszem ez a török kori városka.

Majd tettünk egy kis kitérőt, kicsit visszafelé autóztunk megnézni a Konjicban lévő Öreg hidat is, ne csak a mostarit lássuk. Aztán vissza Jablanicába, és onnan irány a következő állomásunk: Jajce.

Az út itt is gyönyörű tájakon vezetett, de sokkal keskenyebb, és sok helyen nagyon rossz minőségű volt. Állítólag építik, de én csak azt láttam, hogy felmarták sok szakaszon hosszan, és ezzel egyelőre kész, nem foglalkoznak vele. Mi mindenesetre örültünk, hogy tengelytörés nélkül megúsztuk. Azért lett egy kis következménye a zötykölődésnek, de erről majd később.

Néhány rövidebb fotó- és egy hosszabb kávészünet után mondhatni szokás szerint 6 körül értünk Jajcéba. Az első utunkba eső szállodában, a Hotel Touristban kivettünk egy kétágyas fürdőszobás szobát, kilátással az erődre. Reggelivel 45 EUR volt egy éjszakára. Felcuccoltunk a szobába, zuhany, átöltözés, és irány az óváros.

Percek múlva már ott barangoltunk. Nem nagy, de annál hangulatosabb, megint egy olyan hely, ahol tudnák élni. Közben megéheztünk, leültünk a mecset melleti étterem teraszára, és 20 EUR-ért megint degeszre ettük-ittuk magunk. Még vacsora előtt hallottuk, ahogy a müezzin imára hívta a hívőket, aztán a vacsora végén láttuk, ahogy ima után kiözönlöttek a mecsetből. Szépek voltak, főleg a nők, gyönyörű török viseletben. A vízesést este nem néztük meg, nem igazán volt kivilágítva arra az út, inkább kihagytuk a sötétben bóklászást. Aránylag korán hazatértünk, aznap még tv-t is néztünk egy kicsit. Meg akartam nézni az időjárás jelentést, utána meg kezdődött a horvát adón a Dr. House, fiam kedvenc sorozata, s mivel a horvátok szerencsére nem szinkronizálják a filmeket, így megnéztük azt is.