nemezis 2 válasz | 2010.09.13 19:39:39 Š (18457)

A szeretet: érzelem.
Valaki (v. valami) iránti ragaszkodásban, önzetlen jóakaratban, gyengédségben nyilvánul meg.
[image1]
A limbicus rendszer az agy legősibb régiója, érzelmi alaphangulatot, motivációt ez határozza meg, és szerepe van az emlékezésben is.

Ami pedig azt jelenti, hogy a szeretésnek alapföltétele az értelem (annak egy bizonyos foka), a szeretet attribútuma az értelmezés, a „meglett ember”-ré váltság tudatosulása.

Az előzőek ismeretében természetesen nincs igaza Ancsel Évának…

Előzmény: Gyurica úr (18454)

 

 

Kimásoltad a szótárból a „szeretet” szó köznapi definícióját (annak is csak az egyik változatát), majd arra a következtetésre jutottál, hogy Ancsel Évának „természetesen” nincs igaza.

Jó, de miben? Miben nincs igaza? Azt a szöveget ugyanis, amelyet „idéztél tőle”, nem Ancsel Éva írta, hanem én, az idézett állítás nem egyéb, mint csekélységem következtetése Ancsel Évából. A filozófus tétele így hangzik: a szeretet (pontosabban: a „szeretés”) „az elszigetelődés teremtette intermundiumba lép be”. (Az „elszigetelődés intermundiumát” az egyszerűség kedvéért s mert a kettő ugyanaz, nevezzük innen „világhiánynak”!)

 

Kérdéseim: (1) cáfolja-e a szótári definíció Ancsel Éva állítását, illetve (2) cáfolja-e az én következtetésemet, mely szerint a szeretet érzelem, ugyanakkor a „szeretésnek alapföltétele az értelem (annak egy bizonyos foka)”.

 

Lehet, hogy ez az állítás cáfolható, lehet hogy Ancsel Éva állítása is cáfolható, mert a „világhiány” kialakulása előtt is volt szeretet, a megszűnése után is lesz szeretet (dacára annak, hogy szükség nem lesz rá), továbbá elképzelhető: a szeretésnek akkor sem föltétele az értelem (a „világhiány” tudatosulása), ha igaza van Ancsel Évának, szóval mindez lehetséges, ám a két állítást (Ancsel Éváét s az enyémet) nem a „szeretet” köznapi fogalmának szótári definíciója cáfolja.

 

A szótár szerint a szeretet érzelem. Ezért szerinted a szeretetnek nem lehet (egyik) „alapföltétele” az értelem. Igen, csakhogy a szótár szerint a szeretet olyan érzelem, amelynek megkülönböztető jegyei a „ragaszkodás”, az „önzetlen jóakarat” és a „gyengédség”.

Világos. Ám az állat is „ragaszkodik”, „önzetlenül akar jót” és (olykor) „gyöngéd” is, mégsem mondjuk, hogy a pingvin szereti a kispingvint. Sőt pontosan itt (nevezetesen az „önzetlen jóakaratnál”) bukik ki az ellenvetésed tarthatatlansága. Tudniillik, ha azt állítom, hogy az állat éppen azért nem szeret, mert nem „jóakaró”, akkor pontosan ezzel föltételezem (a szeretet számára) ama „bizonyos mérvű” értelmet, tudatosságot, amelyről én beszélek.

És ami persze egyáltalán nem jelenti, hogy igazam van, „csupán” azt jelenti, hogy az állításomat a szótári definíció (1) nem cáfolja, illetve (2) a „jóakarat” kitétellel még igazolja is. Csepeli György (a naplójában), Bíró Judit (a Kritikában) végig arról beszél, hogy az anyagyilkosság is alapulhat „jóakaraton”, de kizárólag akkor, ha az föltételez értelmet is, tudatosságot is.

 

Szerinted a szeretet érzelem, ezért nem lehet annak alapföltétele az értelem. Hamis következtetés. A kettő nem zárja ki egymást.

 

Az Újszövetség három evangélistája azt állítja, hogy a hit a bizonysággal azonos: „Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai” (Lukács 24. 48.). Míg János szerint Jézus épp az ellenkezőjét állítja, így szól Tamáshoz: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20. 29.).

 

Vagyis Máté, Márk, Lukács Jézusa szerint a hit abszolúte egyezik a bizonysággal: „amikor asztalánál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek…” (Márk 16. 14.), míg János Jézusa szerint a hit magáértvaló tünemény. Nagyon érdekes: Jánosnál Jézus nem pusztán a létezéséről (föltámadásáról) győzi meg Tamást, hanem arról (és ez a dolog lényege!!!), hogy a hit szögesen áll szemben a kétellyel, az igazi hit nemhogy nem föltételezi, de egyenesen kizárja a bizonyosságot.

 

Melyik Jézusnak van igaza?

Na most jöhet valaki a szótári definícióval, mely szerint a hit „Olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni”. Igen, csakhogy a meggyőződésről ezt írja a szótár: „szilárd, megalapozott nézet”. Vagyis a hit (a szótár szerint!) olyan „megalapozott nézet”, amely nincs megalapozva, amelyet „nem tudunk igazolni”. Pedig ott a magyar nyelvben a „bizonyosság” fogalma (a „meggyőződés” helyett), s amelynek a (szótár szerint) ez a jelentése: „Annak biztos tudata, hogy valami érvényes, igaz”.

Tehát a bizonyosság nyugodtan lehet hamis (Gizi néni lehet biztos abban, hogy Dorka néni kinn volt tegnap a Palatinuson – mert rosszul látta, rosszul emlékszik stb.), míg a meggyőződés eo ipso nem lehet hamis (a meggyőződés ugyanis kontrollt föltételez). Ezért a „hit” definíciója így helyes: olyasmiről való bizonyosság, biztos tudat, amit nem tudunk igazolni. Lehetek biztos abban, hogy Jézus föltámadt? Lehetek. Lehet meggyőződésem, hogy Jézus föltámadt? Nem lehet. „Elvileg” persze lehet, ám „elvileg” az is lehetséges, hogy Babarczy Eszter jó stiliszta (Almási kifejezésével: „tehetséges publicista”). „Elvileg” minden lehetséges. Míg gyakorlatilag részint a tények, részint az érvek döntenek.

 

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy fontos iránytű (lehet) a szótár, ám én nem esek hasra előtte, vagyis attól, hogy a szeretetről írt valamit a szótárba egy harmadosztályú akadémikus nyelvész, még egyáltalán nem látom Ancsel Évát megcáfolva.

 

A te szöveged sem cáfolja az állításomat. Ami persze önmagában véve nem jelenti, hogy igazságot írtam; akkor igaz (abszolút igazság) valamely állítás, ha azt senki sem tudja megcáfolni, noha akarja.

 

Még valami:

 

nemezis 2 válasz | 2010.09.13 19:39:39 Š (18457)

A szeretet: érzelem.
… természetesen nincs igaza Ancsel Évának (legalábbis pszichológiai és fiziológiai értelemben nincs) mert előbb van az érzés, aztán a kogníció. Előbb érzek, aztán fogalmilag meghatározom, hogy milyen érzés.

Előzmény: Gyurica úr (18454)

 

Kevered az „érzés” és az „érzelem” fogalmakat, s hogy boldogan keverhesd, „ügyesen” összemosod a pszichológiát a fiziológiával. Pedig itt akár a szótár is segíthetne. Az érzés (helyesebben: az érzet) az ingerre való közvetlen (fiziológiai) reakció, míg az érzelem összetettebb lelki (pszichológiai) jelenség. Márpedig a zsiger és a lélek, illetve az „érzés” (érzet) és az érzelem fogalmai között nagyjából akkora a különbség, mint amekkora az éhségérzet, illetve az éhesség állapotának tudata között feszül. És éppen ezért állítom, hogy az „érzelem” nem zárja ki a tudatosságot (noha nem is azonos vele). Az állatnak (általában) nincsenek érzelmei, míg érzete minden állatnak van. Még a lajhárnak is.

 

Ezt írod: „előbb van az érzés, aztán a kogníció. Előbb érzek, aztán fogalmilag meghatározom, hogy milyen érzés”.

 

Hogy „milyen érzés”? Nos, ha erre a kérdésre „kognitíve” válaszolsz („jó érzés”, „rossz érzés” stb.), akkor kapod meg a konkrét érzelem konkrét minőségét. Vagyis te magad mondod ki: a puszta érzetből a „kognició” révén lesz (lehet) érzelem. Ugyanezt én így mondtam: a szeretetnek, mint érzelmi jelenségnek (egyik) alapföltétele az értelem (s amit persze mondhatunk cogitónak, kogniciónak is – attól függ, mennyire vagyunk sznobok).