Hét bölcs

''A nép hagyománya azokat a legkiválóbb államférfiakat, akik a hatodik század első felében az anyaország és Kisázsia városainak élén álltak, a "hét bölcs" néven foglalta össze.

Ezek: a korinthosi Periandros, az athéni Solon, a spartai Cheilon, a mytilenei Pittakos, a miletosi Thales, a prienei Bias, a lindosi Kleobulo.

Egynéhánynak, például Kleobulosnak, épen csak a neve maradt reánk; de a többiről is többnyire csak keveset tudunk. Nevük alatt rövid, velős mondások voltak forgalomban, melyekben, - úgy beszélték, - egész "bölcseségük" foglalata fel volt található, s melyeknek egy része a delphoi templom falára is oda volt vésve. Olyanféle mondások ezek, mint a hires "ismerd meg tenmagadat" (gnothi seauton, Cheilon, Solon), vagy "mindent meggondolj!" (melete to pan, Periandros), melyek támogatásul valamely tekintélyre szorultak; de némelyikük igazán találóan jellemzi azt a férfiút, a kinek tulajdonították, így pl. a Solon-féle "mindent módjával" (meden agan), vagy a Pittakos-féle "nehéz kenyér az erény". A kezességtől való óvás (engya, para d'ata) is jól illik egy olyan óvatos és bizalmatlan lakoniai államférfi szájába, a milyen Cheilon lehetett. A legenda már korán mesés színbe vonta a hét bölcs alakját. Személyes érintkezésbe hozta őket egyrészt egymással, másrészt a hatalmas külföldi uralkodókkal, Amasisszal és Kroisoszszal. Herodotos szerint valamennyien megfordultak a sardesi udvarban, s a többi között Solon is, a ki, látván a király elbizakodottságát, előre figyelmeztette az istenek irigységére és a sors változandóságára. Puszta mese ez, de jellemző Herodotos korának gondolkodására nézve, mely a görög mérsékletet szembe akarta állítani a barbár elbizakodottsággal. A hét bölcs alakjához más, a kort jellemző eszményi alakok csatlakoznak. Igy Mysoné, az oitamelléki földmivesé, kit Apollon a legbölcsebb embernek nyilatkoztatott ki, a tudnivágyó skytháé, Anacharsisé, aki gyakran éles birálat alá vonja a görög viszonyokat, a mesemondó Aisoposé (Aesopus), a lyd rabszolgáé, aki a hét bölcscsel szemben a népies életbölcseség képviselője. Aisopos különben valószinüleg történeti alak, s majdnem kétségtelen, hogy a görög állatmese lydiai befolyás alatt, Kisázsiában kapta typikus alakját.
A hét bölcs kora Görögország régibb művelődésének tetőpontját jelzi. Összesen 22 ember neve fodul meg a különböző lajstromokban, valamennyi felsorolásban négy név közös: Thales, Bias, Pittakos és Solon.

A hetedik század folyamán megfogamzott csirák mindenütt új, erős törzseket hajtanak. Az egész korszakot a megszerzett ismeretek és tudományok érvényesítésére és gyarapítására irányuló élénk törekvés jellemzi. Az államférfiak, akár tyrannosok, akár választott államfők, bölcseségük és tapasztalataik sugallata szerint öntudatosan irányozzák politikájukat. A művész alkotásából kiérzik öröme minden egyes újabb lépésen, a természetes és eleven ábrázolás felé való minden közeledésen, ha maga az alkotás egyelőre még oly ügyefogyott is. A festők edényeiket, a szobrászok és fémművesek templomaikat olyan, az életből és mondából vett jelenetekkel ékesítik, melyeknek tarka mozgalmassága még egymással ellentétes motivumokat is megtűr: nyilvánvaló a művész törekvése, hogy egy-egy egész epikus elbeszélést egyetlen egy jelenetben zsúfoljon össze. A templomépítés egyre nagyobb méretekben halad; a hatodik század közepén épül a világcsodák közt is számot tévő samosi Hera-templom, s ephesosi Artemis-templom; s mikor 548-ban a delphoi templom leégett, s az amphiktyonok elhatározták egy új, nagyszerű templom építését, 300 talentomot szántak e célra, mely összegnek egy negyedrészét a delphoiak egész Görögországban rendezett nagy gyűjtés utján teremtették elő. De az új épület nagyszerüsége az Alkmaionidák bőkezüsége következtében még a tervét is meghaladta: az első olyan dór stilusú templom volt, melynek homlokzata parosi márványból készült.

Thalész

A filozófia atyja, az európai filozofálás megindítója, az ú. n. hét görög bölcs egyike volt. Miletoszban élt . (Kr. e. 624? - 548?) és tanított Kr. e. 609 körül. A legkorábbi görög természetfilozófus, azaz olyasvalaki, aki a dolgok összességének mint egésznek a természetét kutatta, a hagyományos felfogás szerint Thalész volt. Az astrologia, az égitestek tanulmányozása, amit mind Platón, mind Arisztotelész Thalész jellemző működési területének tart, alkalmasint ezeket a tevékenységeket foglalhatta magába: egy napfogyatkozás szerencsés előrejelzése, valószínűleg babiloni táblázatok segítségével; a napfordulóknak és eltéréseiknek részben valószínűleg naptárkészítési céllal történő megmérése; végül a csillagképek - elsődlegesen mint navigációs segédeszközök - tanulmányozása.
Diogenész Laertiosz:
"Hierónümosz azt mondja, hogy árnyékuk segítségével mérte meg (ti. Thalész) a piramisokat úgy, hogy kifigyelte azt a pillanatot, amikor azonos hosszúságú a mi árnyékunk a magasságunkkal."

Proklosz:
"Eudémosz A geometria történetében ezt a tételt Thalészra vezeti vissza; az a mód ugyanis, ahogy a tengeren úszó hajók távolságát kimutatta, szükségessé teszi ennek a tételnek az alkalmazását."
Hierónümosz egy piramis magassága megmérésének a lehető legegyszerűbb módját tulajdonítja Thalésznak. Thalész ezt föltehetőleg az egyiptomiaktól tanulta. ... Plinius ugyanezt közli, Plutarkhosznál azonban bonyolultabb változatban olvashatjuk: a piramis magassága úgy aránylik árnyékának a hosszához, mint ugyanabban a napszakban bármely mérhető tárgy magassága a saját árnyékának a hosszához. ... Valószínű, hogy Thalész az egyszerűbbik módszert alkalmazta ... azonban a bonyolultabb módszer a hasonló háromszögekre alapozott érvelésen nyugszik, és analóg azzal, amit Eudémosz Thalésznak tulajdonít. ... Proklosz, Eudémoszt követve három további tételt tulajdonít Thalésznak ugyanazon kommentárjában: a kört átmérője felezi; az egyenlő szárú háromszög alapján fekvő szögek egyenlőek; a szembenálló csúcsszögek egyenlőek. Ezek valószínűleg ugyancsak a legtömörebb elvont megoldásai olyan konkrét és gyakorlati problémáknak, amelyek Thalész nevéhez kapcsolódtak. Mindezek persze a legnagyobb mértékben puszta feltevések. ...
Az adatok nem tesznek lehetővé egy biztos végkövetkeztetést, de a valószínű az, hogy Thalész nem írt könyvet.
Arisztotelész:
(De Caelo)
"Mások meg (azt mondják: a föld) a vízen nyugszik, ... s azáltal marad fönn, hogy úszik, mint egy fadarab vagy más efféle."
(Meteorologia)
"Az első filozófusok közül a legtöbben azt gondolták, hogy minden dolognak csupán anyagi fajtájú princípiumai vannak. Amiből ugyanis valamennyi dolog van, azaz amiből mint elsőből létrejön és amibe mint végsőbe belépusztul úgy, hogy annak szubsztanciája állandó marad, tulajdonképpen azonban változnak, arról mondják, hogy eleme és princípiuma a dolgoknak, és ezért azt gondolják, nincs abszolút keletkezés és pusztulás, mivel az ilyen természet örökké megmarad, ... hiszen kell léteznie olyan természetnek, akár egynek, akár egynél többnek, amelyből a többi dolog létrejön, miközben ő maga megmarad. Ám az efféle princípium számát és fajtáját illetően nem ugyanúgy nyilatkoznak valamennyien, hanem Thalész, aki kezdeményezője az ilyesfajta filozófiának, azt mondja, hogy ez a víz."
E szövegek két állítást tulajdonítanak Thalésznak: (1) a föld úszik a vízen; (2) minden dolog "princípiuma" a víz (az arch - arkhé - arisztotelészi értelmét a második idézet első fele magyarázza meg). ... az is lehetséges, hogy ... Thalész állításának értelmében a föld a vízből keletkezik ..., anélkül azonban, hogy a föld és tartalma valamiképpen azonos volna a vízzel... . ésszerűnek tűnik arra a végkövetkeztetésre jutni, miszerint Thalész gondolataiba az is beletartozik, hogy a világ a vízből veszi eredetét. ... Ez a thalészi tanítás bevett értelmezése; de fontos tudnunk, hogy végső soron Arisztotelész megfogalmazásán alapul, és hogy Arisztotelész, aki Thalészról kevesett tudott és azt is közvetett módon, azt a puszta információt, miszerint a világ a vízből ered, elégségesnek találta ahhoz, hogy kijelentse: Thalész számára a víz volt az anyagi princípium, azaz az arkhé, és hogy e kijelentése azt is magában foglalja, hogy a víz az állandóan megmaradó szubsztrátum. ...
Két dolog vált világossá a jelen fejtegetés nyomán: a) az a tétel, hogy "minden dolog víz" nem szükségképpen megbízható összefoglalása Thalész kozmológiai nézeteinek; b) ha elfogadjuk is Arisztotelész beszámolóját, aligha alkothatunk fogalmat arról, Thalész elgondolása szerint mi módon állnak a dolgok lényegi kapcsolatban a vízzel.
Priénéi Biasz

"A legtöbb ember gonosz" - ez a görög államférfi, Biasz életbölcsessége. Biasz, aki a kis-ázsiai Priénében az i. e. VI. században él, bíróként válik híressé az egész görög világban.

Pittakos

A hét görög bölcs egyike született Mytilénében, Leszbosz szigetén, Kr. e. 650., megh. 570. Hazáját megszabadította Melanchros kényúri uralmától; egyideig kezében tartotta a kormányt, de üdvös törvények hozatala után - amelyekben megpróbálja a nemesség hatalmát visszaszorítani és az arisztokrácival szemben álló uralmat gyakorolni -, önként lemondott kormányzói állásáról. Egyik neki tulajdonított mondása volt: "Ismerd fel a kellő időpontot." Laërtéi Diogones közli egy Kroisoshoz írt apokrif levelét, de egynéhány verse hiteles. Közli őket Bergk Poetae lyrici Graeci c. gyüjteményében.

Solon
Athéni törvényhozó, a hét görög bölcs egyike, szül. Kr. e. 640 körül, megh. 559. Régi nemes család ivadéka, egyik őse, Kodros, Athén királya volt. Ifjúkorában kereskedő utakat tett, a politikai téren Salamis c. elégiájával lépett fel, amelyben Athént buzdította, hogy hódítsa vissza Megarátél a szigetet, ami sikerült is. Igy Athén kereskedelmét felvirágzáshoz juttatta, de a földmívelő lakosság tovább is sinylődött bajaiban, melyeket Drakon törvényei hiába próbáltak eloszlatni. 594-ben korlátlan hatalommal archonmá választatván, először a teherlerázás (szeiszahteia, l. o. ) által a parasztságot megszabadította az adósságból eredő szolgaságtól. Azután az alkotmány reformjához fogott. A lakosságot vagyoni jövedelme alapján, tehát timokratikus módon, négy osztályra osztotta fel: ötszázmérősök, lovagok (300 mérősök), fogatosok (200 mérősök) és a munkásnépség osztályába.. Város és vidék közt így a politikai jogokat illetőleg megszűnt a különbség, Attika minden szabad lakosa Athén polgára lett. A nép minden egyes tagjának megadta a módot, hogy szabadon érvényesíthesse tehetségét. Ipar és kereskedelem gyorsan fellendült; a nép hozzászokott, hogy a politikai életben tevékeny részt vegyen. Az egyes osztályok minden kívánságát természetesen S. sem elégítette ki; a nemesek felfogása szerint túlságos sok jogot adott a szegényeknek, ezek viszont még többet vártak tőle. E szemrehányások miatt tíz évi utazásra szánta magát, de a várost megeskette, hogy távolléte alatt nem változtatja törvényeit. Meglátogatta Egyiptomot, Ciprust, Lidiát (Kroisosszal való beszélgetése azonban csak monda). Visszatérése után nem tudta megakadályozni Peisistratos kényuralmát, azután csakhamar meghalt. műve: Tavasz, Senki se boldog Életrajzát megírta Plutsrchos; verseinek töredékeit összegyűjtve közli Bergk Poetae lyrici Graeci c. kiadása. V. ö. Keil, Die Solonische Verfassung in Aristoteles' Verfassungsgeschichte Athens (Berlin 1892).

Periandros
(latinos formája: Periander, Korinthos kényura, a heraklitia Kypselos király fia, Kr. e. 629. jutott a trónra. Okos politikával megerősítette trónját, közmunkák révén keresethez juttatta a népet; gyarmatokat alapított, miáltal az ipart és kereskedelmet fejlesztette. Udvarára a tudományok és művészetek nagy fényt árasztottak, s így Korinthos neki köszönte nagy virágzását. Azonban családi zavarai és az intézkedései ellen tapasztalt fondorlatok elkeserítették és kegyetlenkedésekre ragadták. Meghalt 585. A 7 görög bölcs neve közé P. -é is fel van véve, de már az ókorban, így maga Platon is, kétségbe vonták, hogy ez a kényúr lett volna, s inkább egy másik P. -t, talán rokonát tartották a bölcsnek.

Khilón

Neki tulajdonítják a figyelmeztetést: "Ismerd meg önmagad". Khilón, spártai államférfi (i.e. VI. század) arra törekszik, hogy kiépítse a legmagasabb állami tisztviselők ellenőrző funkcióját. Ezenkívül szerepet játszik Spárta belső életének militarizálásában. A spártaiak Khilónt hősként tisztelik.

Kleobulos
Lindos tirannusa, a dór Rhodosz szigetén, a hét bölcs egyike. Kb. 600. Kr. e.
Neki tulajdonítják a mondást: "A mértéktartás a legfontosabb."

Huszka János