Na, akkor még egyszer.

A szeretet: érzelem.
Valaki (v. valami) iránti ragaszkodásban, önzetlen jóakaratban, gyengédségben nyilvánul meg.

[image1]
A limbicus rendszer az agy legősibb régiója, érzelmi alaphangulatot, motivációt ez határozza meg, és szerepe van az emlékezésben is.

Ami pedig azt jelenti, hogy a szeretésnek alapföltétele az értelem (annak egy bizonyos foka), a szeretet attribútuma az értelmezés, a „meglett ember”-ré váltság tudatosulása.

Az előzőek ismeretében természetesen nincs igaza Ancsel Évának (legalábbis pszichológiai és fiziológiai értelemben nincs) mert előbb van az érzés, aztán a kogníció. Előbb érzek, aztán fogalmilag meghatározom, hogy milyen érzés.


Ranschburg Jenő szerint nincs „boldog gyermekkor”, csak a boldogtalan felnőtt érzi úgy, hogy „jaj, milyen boldog volt” ő gyermekként,

Nos az ötlet nem új. Ferenczi Sándor mondta, hogy a "felnőttek relatív idióták", mert elfelejtik, hogy milyen félelmek, kételyek, szorongások kísérték (persze normál esetben a pozitív énállapotok és érzések mellett) a gyermekkort. A negatív élmények a múlt homályába vesznek, csak a dinamizmus, aktivitás, fiatalság, lendület stb. maradnak fenn. (és a világ is ezeket preferálja, tehát mint értékek vannak jelen)

(Sokan, nagyon sokan állítják, hogy pusztán racionális megfontolások, következtetések vezeti őket. De mi az igazság?
Mindenhez, ami velünk, körülöttünk történik, érzelmileg viszonyulunk, Aztán jön a racionalizálás.
Hogy aktualizáljam is, ebben a topicban számosan támadták BE-t.
Számosan, különösen a "saját" oldalról. Hm. áruló lett....
Legalábbis most.
Van kinek kifejezetten nőiességével van problémája, míg más az "undor elmúltával" ígéri érdemi elemzését.
Hát milyen működés ez?
Tökéletes érzelmi viszonyulás.)

A gyermekkor persze nem csak boldogtalan. Rossz megközelítés, vagy a felnőttek (szülők) elégtelen viszonyulása a gyermekhez.
Ebből érzett meg valamit Szabó Lőrinc, és ilyen értelemben, maga Sz L a mama ellentéte.
Ami elég paradoxon, hiszen sokkal inkább az anyák bírnak azzal a beleérző képességgel, ami a kicsi kizárólagosságra törekvő szeretetét kielégíteni képes.

Persze nem mindig. Így JA anyja sem. Olyan ez a „nagyonprofesszorok” részéről, mintha azzal, hogy látják a bűnöket magát JA-t devalválnák.
Pedig szó nincs róla. Éppen ebben áll zsenialitása, hogy le tudta írni, amit akkor érzett. (Ehhez persze a korai traumatizáció hatására fellépő betegsége is hozzájárul.
És, az „Anyám” sem szeretetvers.
Az anyám c. versben keresi a felmentést, az anyja számára és keresi önön bűntudatának csillapítására.
A szeretet hiány, vagy hiányszeretet szerelmi kapcsolataiban így jelenik meg:

EGGYÉÖLELŐDÉS VÁGYA ( szimbiózis, egy test, egy lélek)

Hiába gyúl ki nagy szemedbe máglya,
Csókos kin ajkamat hiába rágja
S ölelni vágyás: többet akarok.

Husodba forróság lohol lihegve,
Ruhád letépve szállna mély egekbe
S aztán? mi van még? - Többet akarok! (kielégíthetetlen, bekebelező szeretet)

Mint csecsemő, kit gonosz, céda anyja
Kemencére vetett, mely összemarja,
Vágyban vonagló szép szivem olyan.

Ó úgy szeretnék eggyé lenni véled!
Hogy folyna eggyé vérem és a véred,
Mint szélvész ültén két fáradt folyam.

Egy lelkünk lenne, mely nyugodtan lengne
És semmisülne át a végtelenbe (az én feladása a szimbiózisban)
S betelt egy-test, mely többé nem akar.

Két bús álomvirág, mely egynek nyilhat.
Mint eggyé lesz a szellő és az illat,
Ha már sunyít a romboló Vihar.