Üdvözlök Mindenkit!

Engedjétek meg, hogy kissé helyretegyem a dolgokat!

1. A ketrecek/ólak méreteiről:

Ha nem kerültek volna elő a régi szakkönyvek, akkor is, némi logikával észrevehető, hogy a temérdek nyúlbetegségeknek köze lehet a fémtípusú és kis helyigényű nyúlketreceknek.
Az embernek van a legtöbb fajta-, típusú betegsége. Ha ismereteim helyesek az/ez után a házinyúl következik. NEM VÉLETLEN!

Elég komoly beavatkozások történtek életterébe. És ezt nem más tette, mint maga: AZ EMBER.


(Nagyon jó könyv: Zimmermann Ágoston: A házinyúl természetrajza...)


Ketrecek/ólak méretek:

Ketrecek: több oldalról nyitottak. szabadon ilyen ne helyezzünk el. Huzatos.
A ketreceket nyúlházban helyezzük el. De a magyar óriásokat ne kényeztessük el!

Ólak: három oldalról zártak. Kedvelik a nyulak. Szabadon is elhelyezhetők. A légcsere teljesen megoldott. Erős, szívós nyulaink lesznek.

Méretek:
Tenyész nyulaknak: szélesség - 120 cm; mélység - 70-80 cm; magasság - 55-70 cm
Tapasztalat szerin a 100X60-70x50 nagyon minimális méretek arra jók, hogy a tenyésznövendékeket nevelgessük fel benne, tenyészérésig.

2. A magyar óriásnyúlról:

A magyar óriásnyúl nem parlagi nyúl. Még csak nem is tanyasi. De végképp nem istálló nyúl.
Bár lehetne ez irányba terelni, okozna meglepetéseket is, de problémákat is.

Én az utóbbi időben a kutatások vége felé 'polgári nyúl'-nak nevezem.

A magyar óriásnyúl egy minőségibb színvonalat érdemel, emberközelibbet. És ez felelősséggel jár.
Virágkorában(1960-80 között) azok az emberek kötelezték el magukat a tartására, tenyésztésére, akik jó/kiváló szakemberek voltak területükön, tették a dolgukat, nem voltak műveletlenek(sőt!), és hozzájárultak pozitív munkamoráljukkal a magyar nyúltenyésztéshez a magyar óriásnyulat választva. Ők is részesei voltak annak a rétegnek mely mára Magyarországon eltűnt.
Vissza kell térnünk a nagy elődök útjára. Hallgatva tapasztalataikra, tanácsaikra.

A magyar nyúltenyésztés nagyon elkanyarodott az ember-, állat-, és környezetbarát technológiáktól.
Mi ezt újra bemutatjuk.

3. Takarmányozásról:


Volt mikor nem volt táp... Volt mikor több időnk volt...

Alig várom már, hogy kiadjuk a szakkönyveket! Boldogsággal töltene el ha a nyulászok karácsonyfája alatt ott lenne. :-)

Ezekben a könyvekben nem a parlagi nyulak takarmányozásáról (és tartásáról) írnak. És abból az időkből mikor a táp még gondolatban sem lehetett.
Megoldották! Mi is megoldjuk valahogy.

Saját véleményem:
Az óriásnyulak nem tudtak volna kialakulni 'szegényes' takarmányozáson. Én itt az abrakban lévő fehérje százalékra gondolok elsősorban.
Amit kiveszünk/hígítunk gabonamagvakkal az fehérjében gazdaggal kell pótolni.
(Borsó, szója, csillagfürt, napraforgó és melléktermékeik, stb.)

A magyar óriásnyúlban lévő genetikai értekét csak így lehet kihasználni.

Ha nem így történik, akkor:

- évek múlva csökken a kifejlettkori testtömeg
- lassú a tömeggyarapodás
- nem megfelelő a nevelés
- felszaporodnak a betegségek
- gyengül a szervezeti szilárdság(süppedt mar, megtört fül, lassú, csúnya vedlés, stb.)


Az állományunk leellenőrizhető. Elsősorban bírálattal.
Másodsorban a tömeggyarapodás mérésével, feljegyzésével.
(A standardban benne foglaltatik a tömeggyarapodás!)



Remélem tudtam segíteni!

Üdv.: Nagy János, MÓE elnök