Megértem én ezt a dús fantáziájú Szanyi ótárst, hogy leüle a karosszékbe és gondolkodni kezd. E ritka pillanatában sorra veszi a szép magyar nyelv minden becsmérletét, aszongya maszop, elkqró, lopós, hazudós, kommunista, csaló, kirabló, Igen megcsináltuk, szagértői, irigyelt, hihetetlen nagyeszűek, országromboló, offshore, töketlenek, ingyen pogácsa zabálók, ööööö,öööööö,ööööö, ö, milliárdosok, hátszelesek, stb.-stb.

Hát nem megy, ezt mind és a hely szűke mián kihagyottakat a szociálista pártra és kormányaira már ráaggatták. Na vannak nekünk jó bögrés népeink, ugyan erősen fogyóban, de majd a fészbukon kitanálják amivel én magam rettenetes eszemmel sem bírok megbirkózni.
És a gondolatot tett követte. Kiállt vele a nyilvánosság elé, még úgy gondolja nem röhögtette ki magát eléggé!