„Ízetlen dolog más betegségén élcelődni…”

 

Ha rám célzol az „ízetlenség” vádjával, úgy emlékeztetlek rá: te forszírozod Babarczy Eszter „diliflepnijét” orrba-szájba, te hoztad föl a szót, s kavarod tovább a témát, én csupán azt írtam, idézőjelbe téve az általad proponált kifejezést, hogy ma a médiában mindenki hülye. Senki betegsége nem érdekel, olvasd el még egyszer a szöveget, nem betegségen élcelődtem. Sőt nem is élcelődtem, szimplán átkozódtam (bezzeg-öregemberként a mai médiát káromoltam, és nyilván net-költői túlzással), lassan Vitár Róbertet is visszasírom (ez is túlzás persze).

 

„Babarczy nem lóg ki a vacsorázó és vacsoráztató celebek közül, ez igaz. De ma láttam pityeregni Katona Klárit a DunaTv -n miközben a gyerekek a Zeneország c. műsorából énekeltek. Nem volt diliflepnis egyáltalán.”

 

Világos. Mint ahogy Ranschburg Jenő sem „diliflepnis”, néha látom Ormos Máriát, illetve a franc se tudja, mikor láttam utoljára. Katona Klári sem „diliflepnis”, Halász Jutka sem, Sebő sem, Jordán Tamás sem, Csapó Gábor sem, de többet valóban nem nagyon tudnók mondani, ha önnön hervadó flepnimhez nyúlnók konstruktív igyekvésemben, akkor se.

 

Ismétlem: Babarczy „mélylelke” hic et nunc nem érdekel. Kvázi pszichomókusi Alindáé még annyira sem. Ám, ha téged érdekel, írj róla, s ha nem veszed zokon, én a magam részéről már nem olvasom el, merthogy szerintem, amit itt erősen szorgalmazol, magánügy.