Nem, nem.  Félreértés. Talán nem is voltam elég precíz.
Nem  a"bekebelező szeretet hiánya" váltja ki a "gyilkos indulatot", hanem ha nem áll rendelkezésre a szükségletkielégítő tárgy: az anya.
A gyermek szeretete, azért "bekebelező" mert az érzelmi állapotok csecsemő korban (talán már magzati korban is) alapvetően a testi állapot megélésének következtében nyernek pozitív, vagy negatív minősítést. Tehát elsősorban a táplálás, a "tele pocak", és a biztonságos megtartás jelenti a pozitív énállapotot.( van neki szép biokémiai elmélete is: kolecisztokinin felszabadulásával jár ami a vágusz érzőrostjain keresztül ellazító és fájdalomcsillapító hatást fejt ki.+ opoidok szabadulnak fel a középagyban)

 

Ráadásul ez a minősítés mindig extrém, azaz differenciálatlan, nem kellemes, jó, nagyon jó stb, hanem extrém jó, ahogy a negatív énállapotok is a kín érzését jelentik. (József Attilánál gyönyörűen látszik a szimbólumok alkalmazásában is)

 

A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.

Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.

Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.

Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.

Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.

 

 

A csecsemő szeretete ilyen, bekebelező. Hiszen valóban az anya a testével táplálja, ha nem "elérhető" (az anya) akkor agresszív fantáziák (jórészt tudattalan) árasztják el, amit kivetít (projektál) tehát a másik, az anya a  rossz. Vagyis van egy jó és egy rossz anya a csecsemő állapotától függően. A "rossz anya" aki nem gondoskodik róla. (Na ja, erre mondta ezt, egy kedves és megtartot realitás-kontrollal rendelkező lány: Azért nem eszem meg az uzsonnámat, mert úgy érzem, hogy az anyát eszem meg.....)

De, József Attila a versében mégsem az anyát, hanem testvérét "látja"( láttatja) rossznak, mert még az idő távlatából is "veszélyes" az anya elleni negatív indulat.

Mint azt éppen a "Kései siratóban" idézed.

Ráadásul, JA-nak volt része abban, a "tárgyvesztésben", amit az anya "elűzte" magától gyermekeit.. (Rossz voltam, nem kellettem, miattam történt... és igen a bűntudat.)

 

Ráadásul ez az alapja a biztonságos kötődésnek, ami az összes későbbi párkapcsolat mintázatában is kimutatható (biztonságos, ambivalens, szorongó)

 

Latinovics pedig azért "nem értette", mert nem merte érteni......

Amiben ugye érintve vagyunk, azt soha...