Alapvetően a pók hozzá van szokva, hogy időnként nagytestű állatok (őz, ember :-)) átszalad a hálóján, ilyenkor vagy ledobja magát a földre, vagy ha fennakad az "állaton", akkor azon szalad végig, biztonságos helyre.
Menekül, mert fél. Ha nem fogdozzák kézzel (nem nyúlnak a szájába...), akkor emiatt nem fog marni!
Ha elmúlt a veszély, simán visszaszövi a hálót és várja tovább a vacsit. :-)

Hogy miért merte mégis tippelni? Próba, szerencse, egyrészt, másrészt a leírás alapján esélyes volt ő is, csak nem tudom, hogy él-e Rab szigetén (már tudjuk, él. :-))

Nem mondom, hogy én adott esetben, ha elbambulnék, nem ijednék meg, de az ijedés és a veszedelem nem analóg. Van egy husky haverom, Léna, aki arrafelé szokta sétáltatni a gazdáját, ahova járok fotózni, na pl. tőle már volt, hogy felsikítottam. Épp egy bogarat próbáltam lekapni, szemem a fényképező nézőkéjén, állítgatom az élességet, amikor hirtelen megjelent a gép látómezejében egy hatalmas farkas-fej :-)) Még jó, hogy Léna nem nyalta meg az objektívet, végtelenül kedves, szelíd kutya, de abban a pillanatban halálra rémültem tőle. :-)