„Azt persze helyesen mondod, hogy a szöveg nem maga az ember”

 

 

Én ezt nem mondtam, sem helyesen, sem helytelenül. Látod, abban sem értünk egyet, amiben „egyetértünk”!

József Attilát idéztem, aki azt írja, hogy ő nem a verseivel, műveivel, hanem a levelében közölt szövegével azonos. Mert a vers (műalkotás), illetve a nem művi „szöveg” között lényegi különbség van. Erről beszéltem.

 

Ha a szövegelő ember nem a szövegével azonos, akkor mivel? Te leírtál egy szöveget: „igencsak kedvelem E. P. szövegeit”. Ezzel részint Esterházyt azonosítottad a szövegeivel, ugyanis Esterházynak nem valamely (egy vagy több, de konkrét szövegét) kedveled, hanem általában a szövegeit, részint magadat is azonosítottad a szöveged révén: olyan ember vagy, aki jobbára lelki-világnézeti-ideológiai, nagy valószínűséggel faji, de mindenképpen „törzsi” alapon választja ki kedvenceit. Illetve azok szövegeit. Vagy pedig azt föltételezed – csak éppen bizonyítani nem tudod –, hogy én alantas megfontolásból zárok ki alkotókat a „kedvenceim” közül, sorolok olvasókat a „birkák” közé. Ugye, hogy ezt gondolod?! Különben miért fogalmaznál ily meglehetős indignáltsággal: „kutya nem lehetek, hanem valami annál is alsóbbrendű. Történetesen kékharisnya birka, mert én bizony igencsak kedvelem E. P. szövegeit. Meg N. P.-ét. K. E. sporiról már nem is beszélve. Meg sok mást is. Pl. Petri György…”.

 

„Például” miért éppen Petri Györgyöt említed?

 

Nem azt mondtam, hogy az a birka, aki kedveli Esterházy szövegeit, hanem az a birka, aki világnézeti, de akárha esztétikai alapon is, „törvényen fölüli” gurunak tekinti Esterházy Pétert, olyan Mesternek, aki bármit megengedhet magának, merthogy az akolbéliek minden böffenetét (blöffenetét) híven letüdőzik. Vagyis szó nincs arról, hogy az volna sznob, az volna birka, aki egyszerűen csak „kedveli Esterházy szövegeit” is.

 

Kosztolányi szerint Adynak van „harminc-negyven maradandó verse”, a többi szarság. Szó szerint: „Ady gyönyörű indulása után egyre-másra ontotta vegyes értékű verseit, majd zuhanni kezdett abba a tűrhetetlen modorosságba, mely végül teljesen elnyelte”. Kosztolányi megírja, hogy az Ady-birkák egy Juhász Gyula által balhéból lefirkantott „Ady-verstől” dőltek hanyatt, rebegték a Költőzseni Nagy Szent Fenekébe beléomolva: Ah, a Mester, a mi Mesterünk minő Gyöngyszemet, isteni Csodát alkotott újfent!

Röhej.

Ami viszont nem azt jelenti, hogy Ady ne volna „nagy költő” (ahogy mondani szokás).

József Attilát tökéletesen félreértik a hívei is, a bírálói is. József Attila nem azt mondja (Kosztolányihoz hasonlóan), hogy Babits rossz költő, hanem azt mondja, hogy Babits jó költőként írt rossz verseket is (merthogy „a hasikát csikarja”). Nagyon nem ugyanaz!

Nota bene József Attila „lélektanos ökröknek” titulálja azokat, akiket én (manapság) kék-szőrharisnyás birkáknak nevezek.

 

Nem értek hozzá, nem tudom megítélni, Esterházy „nagy író”-e, vagy sem, azt viszont meg tudom állapítani, hogy olykor egészen ordenáré baromságot is képes kiöklendezni magából. És ami nem zárja ki, hogy Esterházy lehet jó író, miként Ady is, Babits is jó költő.

Tehát – ne vedd zokon! – a szöveged alapján olyan emberrel vagy azonos (mutatis mutandis), mint aki ama másik „birka-akolban” „kedveli” elvből, világnézeti, politikai alapon Csurka, Wass Albert, Tormay Cécile, Döbrentei Kornél szövegeit, Bayer „sporiról már nem is beszélve”.

 

Ismétlem: ilyen kép alakult ki rólad a szöveged alapján. Bennem. Kérdezem ezek után: szerinted mi lehet, ami ezt fölülírja, ha a „szöveg nem maga az ember”? Mit tudnál mutatni, amiből arra következtetnék, hogy másmilyen vagy, nem olyan, mint amilyennek a szöveged tükröz? Az arcodat mutatnád? A lábadat? Az autódat, a ruhádat… vagy mit? Nyilván sok mindent mutathatnál, ám – legalábbis engem – semmi nem győzne meg arról, hogy másmilyen vagy, nem olyan, mint amilyennek a mondataid mutatnak. (Ha viszont te vagy Kiszel Tünde, akkor, de csakis akkor a bugyigyűjteményedet elfogadom alternatív demonstratio ad oculosként.)

 

„K. E. sporiról” pedig pusztán annyit mondtam, hogy bornírt politikus. Merthogy lehet más a politika? Lehet. Addig, amíg be nem áll a kommersz „csoda”. Hiszen a „csodáig” nagyon nem gyűlik a kopogtatócédula, az istennek se gyűlik, ám a „csoda” pillanatában hirtelen jön össze annyi (valahonnan), amennyi éppen kell a politika másságához, merthogy igenis lehet más a politika! Kizárólag a „csoda” menthetetlenül állandó. Nos, csak ezért neveztem „K. E. sporit” hülyének; voltaképpen két másodperc alatt vált röhejessé, szánalmassá az alternatív politikában, a „csoda” által megmenekült, megmentett sunyi kis pártjával együtt.

 

Babarczy Eszter fajvédő? Nem. Ám a tegnap idézett szövege sem fajvédő szöveg, hanem ostoba szöveg. Babarczy Eszter azonos a szövegével? Igen, azonos a szövegével. Nem fajvédőként, merthogy – mondom – a HVG-ben megjelent szöveg sem fajvédő. Hanem ostoba.

 

Egyébként a közmondások, aforizmák, bonmot-k általában sem érnek semmit, az általad idézett „Afrikans közmondás” pedig még a banalitás, a közhelyigazság szintjét sem üti meg. Mert az persze igaz, hogy a sumákoló ember nem a szövegével azonos, ám a hamisan beszélő, hazug ember sem azonos az emberrel („l’homme”). Ha tehát azt mondom, hogy az ember nem föltétlenül azonos a szövegével, akkor ezzel csak annyit mondtam (egy „lehet más csodányival” se többet!), hogy az emberek időnként hazudnak is. Például akkor, amikor magamagától (értsd: „csoda” híján) nem nagyon akar már gyűlni az a kurva kopogtatócédula.