Iszonyatosan el vagyok havazva munkával és mindenféle teendővel, de éjszaka együltő helyemben végigolvastam/végignéztem a blogot és a képeket. Epekedtem; a blogon meg néha nagyon röhögtem (például a múzeumleírás a rohadó dzsekivel büntet! :o)), igazán kellemes olvasmány volt, és hasznos is, köszi.

(Azért azok a „kis patakok” a landmannalaugari gázlós fotód alapján nem tűnnek olyan kicsinek egy alsó kategóriás autó számára – a frász kiverne tőle, nem akadok-e fenn pont a közepén egy ravaszul odahelyezett kövön (vagy ami hasonlóan jó: nem tépem-e le a komplett kipufogórendszert). :o))