2.nap: Reggel elképesztő ködre ébredtünk. A szobánk ablakából még a szomszéd épületet is csak alig láttuk. De elkeseredésünk csak addig tartott, amíg lementünk reggelizni, a portán megnyugtattak, hogy ez minden reggel így van, és hamarosan felszáll a köd. S lám, mire elfogyasztottuk a bőséges reggelit hétágra sütött a nap. Elindultunk hát az eltervezett tóparti sétára. Előbb azért benéztünk a tóval azonos nevű faluba, főleg a vadonat új mecsetet a minarettel szerettük volna közelebbről látni. Már előző nap rengeteg ilyen új mecsetet láttunk útközben a kocsiból, most megtekintettük közelebbről is. Amint gyönyörködtünk benne egy kedves bosnyák nénike megszólított, jól elmutogattunk, ő nem beszélt más nyelven, csak a sajátjukon, mi meg ugye pont azon nem, de tényleg nagyon aranyos volt. Aztán indultunk tovább a tóhoz. A folyó partján vezet az út, nagyon hangulatos, kis vizimalmot is láttunk mellette, majd egy gát, vízierőművel, és máris elénk tárul a tó, csodálatos panorámával. Mire odáig értünk már dögmeleg lett, megszomjaztunk, beültünk az egyik vendéglőbe inni valamit. A 2 üdítő 4KM volt, addigra beszereztünk a helyi valutából is, így azzal fizettünk. De ideje volt tovább indulni, hogy még Tuzlából is lássunk valamit.

Tuzla kb. 10 km-re volt, hamar odaértünk, a GPS is jól működött, simán bevezetett a városba, csak azt feledte el közölni, hogy csak fizetős parkolók vannak az óvárosban, parkolóórákkal, amik apróval működnek, nekünk meg pont az nem volt. Azért végül találtunk parkolót kicsit messzebb a központtól egy lakótelepen. Onnan sétáltunk vissza a belvárosba. Nagyon hangulatos a sétálóutca, tele üzletekkel, kávézókkal. Több szép mecsetet fedeztünk fel, és megnéztük az ortodox templomot is. 4-5 órát töltöttünk a városban, persze nem csak mászkálással, a nagy melegre való tekintettel egy időre megpihentünk az egyik kávézóban, egy-egy kávé-fagylalt-üdítő társaságában.

No de ideje volt megválni a várostól, mert aznap még Szarajevóba szerettünk volna érni. Az út egyre magasabb hegyek között vitt, csodás kilátás mindenhonnan a szerpetinekről, jópárszor megálltunk hegyet, sziklákat fényképezni, meg kicsit mozogni, egyszer pedig egy hosszabb pihenőre egy útmenti kávézóban. Besötétedett, mire Szarajevóba értünk. Betápláltuk a GPS-be az egyik neten kinézett szállás címét. Az utcát simán meg is találta, de a hostelt, sehogy se találtuk. Ekkor már elég késő volt, de azért tettünk még egy kísérletet, gyalog körbenéztünk, és meglett a keresett hostel. Becsengettünk, egy 12 év kürüli kisfiú volt "szolgálatban", jól beszélt angolul, meg is egyeztünk, 25 EUR-ért kivettünk egy kétágyas fürdőszobás szobát reggelivel. Aznap olyan fáradtak voltunk már, hogy még a vacsorát is kihagytuk, és nem kellett ringatni minket az elalváshoz. 

Folyt.köv.