"A gond ott van, ha az ÁSZ talál valamit. És most azok hangoskodnak nagyon, akik már valoszínűleg előre tudják, hogy találni fognak."

 

Egy ilyen ellenőrzés nem egy, a Mérésügyi Hivatal által hitelesített és leplombált mérőműszer, hanem egy emberek kisebb-nagyobb csoportja által lefolytatott dokumentumok átnézésén, elemzésén, az ellenőrzött szervezet dolgozóinak meghallgatásán alapuló, szubjektív momentumokat is jelentős részben tartalmazó diagnosztikai, és elemző eljárás.

 

Ha ezt a vizsgálatot végző csoportot bármely szervezethez úgy küldik ki, hogy márpedig ott tessék találni "valamit", akkor az az ellenőrzés meg is fogja találni azt a "valamit".

 

Csak példaként:

Rábukkannak mondjuk annak a nyomára, hogy egy dolgozó 3 db. postabélyeget a magánlevelezéséhez használt fel.

Ezt az ellenőzés elintézheti azzal is, hogy azt mondja az ellenőrzött vezetőnek, fizettesse ki utólag a 3 bélyeg árát a dolgozójával, és ezzel az ügy el van intézve.

 

De megállapíthatja az előző helyett azt is, hogy sikkasztás történt, és a szervezet vezetője hanyagul látta el az ellenőzési kötelmeit, hogy ez előfordulhatott.

 

A kiinduló pont ugyanaz. A következmények között viszont óriási a különbség.

 

Összegezve: Bizony-bizony nem mindegy az, hogy az az ellenőrzés milyen instrukcióval van ráeresztve az ellenőrzöttre!

 

Én az "előző életemben" voltam ellenőrző is, ellenőrzött is. A saját tapasztalatomból tudom, mit jelent a segítő szándékú, és a hibakereső ellenőrzés.