Logofet Creative Commons License 2010.09.05 0 0 18368

Kedves Gnác!

 

Sajnos igazad vagyon, sőt én messzebbre is mennék. Egy meglehetősen friss jogállam -ami még nem is alakult ki minden szempontból- esetében az alkotmányozás nem valamely elhanyagolható apróság, jogtudósok vagy politikusok magánjátéka. Ellenben a folyamat végeredményeknént jön létre az az alapzat, amelyre jó esetben évszázadokig épül a jogalkotás és jogértelmezés, elhivatott emberek ennek szellemében hoznak majd döntéseket, adott esetben kiélezett szituációkban.

 

Elvileg az új alkotmánynak a mai Mo. legfontosabb konszenzuális értékeit kellene tartalmaznia, válaszokat kellene adnia arra a korántsem egyértelmű kérdésre, hogy melyek azok az alapvető jogok amelyek nem korlátozhatóak, usw.

 

Isten bekerülése az alkotmányba tehát nem ízlésbeli vagy hitbeli kérdés, hanem a szabad hitgyakorlásról hozott állásfoglalás. Határozott és kemény állásfoglalás, hosszútávú következményekkel.

 

Az persze igaz, hogy nem ebbe megy tönkre a magyar társadalom, amibe tönkremegy az a bizonyos szemlélet, miszerint a kormányzati pozícióba kerülés önmagában elégséges feltétele annak, hogy egy maroknyi csoport saját értékeit mindenek fölé helyezze, és kőbe is vésse. Pontosabban az a szemlélet, miszerint bárki aki valamilyen szintű hatalomhoz jutott -az önkormányzati előadótól a portáson keresztül a bíróig vagy a cégvezetőig- jogot szerzett ezzel arra, hogy semmibe vegyen mindent és mindenkit, írott és íratlan normákat. Nem azért kell érthetően elmagyrázni a betegnek, hogy mi a baja és hogy mik a lehetőségek, mert erre kötelez a jogszabály -hogy visszakanyarodjak pár héttel ezelőttre-, és nem azért nem rúgom ki a terhes nőt, mert tiltja a munkajog. És nem azért keresek konszenzust egy új alkotmány létrehozásakor, mert nincs meg a szükséges szavazatszám a parlamentben. Már ha normális. élhető országot szeretnék magam körül.

 

Ha pedig ne adj'Isten mégsem így történne -márpedig nem így történik-, akkor félő, hogy lényegtelen mit tartalmaz majd az írás, létrehozásának körülményei önmagukban garantálják, hogy ne működjön majd úgy, ahogyan kellene.

Előzmény: Alpári Gnác (18355)