Köszönöm mindenkinek a jó kívánságokat!

Tegnap végül határértékekkel, de hazaengedtek minket. A súlya 2540 gramm, ami elég kevéske, de magától ébred 2 óránként, éjjel persze gyakrabban, de legalább azonnal alszik tovább. A szopizás mennyisége egyelőre mérhetetlen, max 10 gramm, kifejni is max ennyit tudok, szóval kap tápszer pótlást, minden alkalommal 15-20 grammokat fogad el. Kicsit macerás, dehát egy játékbaba méretű gyerek... :-)
Ami a szülést illeti, látom, már megkaptátok a lényeget, tényleg csak ennyi volt. A szülésznőm végül ott volt, délután 6-kor hívtam először, hogy rendszertelen 10-15-20 perces, kifejezetten kellemetlen kontrakciók vannak. Ő éppena lÁgymányosi hídon ült a dugóban, de megbeszéltük, hogy 20 percre lakik a kórháztól, mi is nagyjából, ha leindulunk, akkor hívjam. 7-kor indultunk, épp a kezemben volt a telefon, amikor hívott, hogy mi újság, van-e változás. Imádom ezt a hihetetlen empátiát, és profizmust, amivel ő rendelkezik. Megebszéltük, hogy fél nyolckor találkozunk a kórházban. Útközben volt néhány 5 perces fájás, de már délután óta oda kellett figyelni a légzésre, kocsiban kicsit nehezebb volt, mert ültem. Mikor beértünk (19.30), csináltak egy nst-t, ami a 20 perc alatt 4 fájást mutatott, én meg csak 2-t éreztem. :-) Aztán megérkezett a szülésznőm is, megvizsgált, akkor hirtelen már 3 percenként jött, akkor volt 5 ujjnyi. Elintéztük a papírokat (20.10), átöltöztem, párom is átöltözött. Fél óra múlva megérkezett a doki is, rögtön szülőszoba, megpróbált burkot repeszteni, de nem sikerült, mert annyira ráfeszült a gyerek fejére, mint egy úszósapka. Lett is karcolás Alfréd fején. :-) Azt mondta, 20.45-kor, hogy óránként szeretne majd megvizsgálni, hogyan haladunk, de ha úgy érzem, hogy székelési inger van, akkor nyugodtan nyomjak. Én meg, miközben lekászálódtam a szülőágyról, és visszavettem a bugyimat némi papírvattával, hogy ne csöpögtessem a padlóra a magzatvizet, döbbenten néztem, hogy már tolófájás kéne jöjjön? Méhszáj? Az már elsimult... Jaaa.... mindezt továbbra is rendszertelen, 3-5-10 perces fájások mellett. Akkor ők kimentek, párommal maradtunk kettesben, beszélgettünk, vagy mi, én meg a szülőágy lábtámaszára támaszkodtam a kezemmel, és ott ringattam a csípőmet, de még nekem is feltűnt, hogy bizony ezek szinte összeérnek már, de néha van több perc szünet is... na és egyszercsak egy ilyen egyszerűnek induló fájás felénél: húha, szólj Borinak, jön a gyerek! Hallottam, hogy a folyosón kiáltva hívja őket. Ott álltam, a papucsomat lerúgtam, de mozdulni nem bírtam, csak nyomtam, mint egy gőzgép :-D tényleg futva érkeztek vissza, a doki a karomat fogta, a szülésznő a csípőmet, a párom a bugyimat vette le, valahogy feltuszkoltak a szülőágyra, és mondták, hogy ne nyomjak, valahogy próbáljam kilélegezni, csak ne nyomjak... Na feltettek, doki meg is nézett, a nehezén már túl vagyunk a feje már átment a méhszájon, és akkor jött még egy tolófájás, doki kívülről tartotta vissza Alfit, a hasamnál támasztotta, hogy ne legyen túl gyors, nekem csak kifújnom kellett - hogy ez milyen baromi nehéz, amikor nyomni kéne... - és éreztem, ahogy kibújik a fejecskéje, aztán a válla, és kicsúszik a teste. 21.06. Felültettek, megnéztem, icipici, de élénk, rögtön felrakták a hasamra, ott megnyugodott, betakarták, csöndben pihegett, néha köhintett, tüsszentett. Amikor persze levették 10-15 perc múlva, akkor persze ordított. :-) A köldökzsinórt én vágtam el. 10 percen belül a lepény is levált, és kijött, azt is megnéztem, mert ilyet még nem láttam, eddig mindig altatásban lehetett leválasztani. Összesen két kezemnyi volt, látványosan meszes. (párom meg is jegyezte, hogy az első gyereké háromszor ekkora volt) Szóval ezért lett ilyen picike Alfréd. A csecsemős nővér megfürdette, Alfréd meg hatalmas mosolyokkal nyugtázta a meleg vizet, amiben lebeghetett. Végül megkaptam, addig a doki ellenőrizte, nem maradt-e bent semmi. Varrni nem kellett semmit.
Összességében tényleg számomra bámulatos, magyszerű szülés élmény volt, el se tudtam képzelni, hogy ezt ilyne könnyedén, konkrétan nevetve is lehet. :-)