kedves pindiy,

 

lennének-e érdemi ellenvetéseid, ha egy hevesvérű kritikus az alább olvasható szamárság magát "Gyuricza úr"-ként jegyző szerzőjét ostoba fajankónak gondolná az alábbi égbekiáltó butasága alapján:

 

 – Én vevő vagyok az ilyen mondatokra, nem beszélve a sötéten habzó női ősmocsárról.”

 

Esterházy (aki legendásan utazik „alanyban és állítmányban”) itt ugyebár „mondatok”-ról (több mondatról) beszél, mialatt cirka másfél mo"ndatot idéz; számszakilag: 1 egész mondatot plusz egy felet (0.5), még pontosabban: szumma 1.3-nyit. Tehát mondatokról (minimum 2-ről) nincs szó. Esterházy ítéletében stimmel az alany is, stimmel az állítmány is, „csak” a ragozás nem stimmel. Ami persze hasznos, mert így az olvasó nem tudja, illetve nehezebben tudja meg, hogy recenzált és recenzense egyaránt marhaságot beszél."

 

Nyilvánvaló, hogy  egyetlen mondattal   kapcsolatban  teljesen hibátlanul állítható az, hogy valaki "vevő az ilyenekre":  az adott mondatot elhelyezi egy osztályban, amely potenciálisan vagy faktuálisan  egynél több elemből áll(hat). Azaz ha egyetlen hófehér paripát látok, fekete folttal a homlokán, nyugodtan állíthatom, hogy vevő vagyok az ilyenekre...  Ez nem azt jelenti, hogy az egy paripa helyett az adott vásáron két paripát látnék, hanem azt, hogy az adott paripát (mondatot stb.) elhelyeztem egy olyan osztályba, amelynek minden elemére nézve igaz az, hogy vevő vagyok rájuk.

 

Ha pedig valaki ennek a szamárságának az alapján próbálkozik azzal, hogy marhaságként azonosítsa  Esterházy Péter mondatát, akkor kérdéses, miképpen utasíthatjuk vissza alappal azt a kritikai megjegyzést, hogy az illető ostoba fajankó.