Ennyire azért nem egyszerű a helyzet.
Az atomenergetika hajnalán szinte minden olyan lehetőséget számbavettek és többségüket kísérleti reaktorokban ki is próbálták, amiket most úgy tartanak számon, mint lehetséges jövőbeli energiaforrást.

Mindegyik alkalmas lehetne elvileg akár az egész emberiség energiaszükségletének évszázadokig történő kielégítésére, többek közül csak egyet említek, a természetes uránnal működő CANDU reaktorokat, amik például szomszédunkban, Romániában is épültek.

Ígéretes a tóriumos reaktor is, de nincs kifejlesztve, kísérletek folynak Indiában.

A cikk meglehetősen egyoldalúan mutatja be a tóriumos erőműtípust, mintha lenne egy gyártásra kész technológia, amit a gonosz nem enged használatba venni.
Nagyon jó lenne, ha így lenne, mert akkor csak a gonosszal kellene megküzdeni.

Elgondolkodhatunk például, hogy Japán, bár energiahordozókban szegény és támogatja a nukleáris technológiát, ráadásul békés célokra használja, miért olyan veszélyes plutóniumos szaporító reaktorokkal kísérletezik mint a Monju, ha ismert lenne egy veszélytelen, használatba vehető alternatíva is.

Végül még egy adalék, a tóriumos reaktor indulásához plutóniumra, esetleg U235-re van szükség, a tórium önmagában nem hasad, nincs kritikus tömege. Ezekből viszont atomfegyver készíthető. India nagy mennyiségű plutóniumot állít elő, közben Pakisztánnal atomfegyverkezési versenyben van.