Őszintén szólva ezek az akusztikus intro-k és outro-k engem is fárasztanak némileg. Mondjuk az előző lemezen még inkább feleslegesnek találtam ezeket a részeket. Félreértés ne essék, semmi bajom a hosszabb lélegzetű számokkal ha azok kellően változatosak és érdekesek, de sajnos Harris-ék már nem Rime, Seventh Son-típusú számokban gondolkodnak.

Ja, és nekem az új lemez az El Dorado-nál kezdődik. Egyszerűen képtelen vagyok meghallgatni az első szám introját. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért nem lehetett különbontani a Final Frontier nótától. Még jó, hogy nem ez a legjobb szám a lemezen, így simán ki tudom hagyni.