Igazad van teljesen. Nem kéne hogy minden gondolatom ekörül forogjon, és azt is megértem hogy unalmas a környezetemnek ez. Úgy látszik ez a 13 hónap még nem volt elég ahhoz, hogy együtt tudjak élni ezzel a betegséggel vagy mivel. Hogy el tudjam fogadni hogy ez van és nem tudok rajta változtatni, és fejezzem be a kutakodást hogy mi lehet az ok. Ti úgy látom elértetek idáig én is megpróbálom. Ha kell orvosi segítséget kérek. De nagyon nehéz lesz az biztos.
Mindig azon töprengek ha valami komoly betegségem lenne ennyi idő után már ki kellett volna jönnie. Próbálom magam ezzel, és hasonlókkal nyugtatni. Szerintem szükségem lesz pszichológusra, vagy természetgyógyászra akárkire aki segít abban hogy elfogadjam ezt az állapotot.

Neked van babád? Ha igen, azóta szülted hogy "beteg" vagy?