Most megint hevesen bólogatok...tele van a padlás is a szökős unatkozó biglikkel, és sajnálatos, hogy most ők a felkapott édi-bédi divatkutyák, mint anno a spánielek, akik fajtailag kegyetlenül megszivták, és már csak akkor ébredtek a tenyésztők, mikor mindenki tele volt az agyon szülesztett, majd idegbeteg gazdát is harapó epilepsziás kataraktás PRA-s utódokkal, ugyebár.

Nem kivánom ezt az uszkároknak, és inkább rettentsünk el mindenkit az uszkároktól, mint ezt kivánjuk a fajtának...

Pedig a kezébe kell venni mindenkinek egy Babyt ahhoz, hogy érezze micsoda fizikai fölényben van, és mégis micsoda változást hozhat az életben egy ilyen vagy hasonló kutya.

Könnyű a dolgom mint mondtam, gyerek korom óta uszkárt akartam a kisfiam is ebbe született, konkrétan 6 óriás uszkár kölyökkel egy időben, mint tudjátok, és mégis mi a legfontosabb kérdése ma? Miután 1 hetet nem töltött itthon? No és Chili hiányolt-e engem...puff...