Nem értem rá ennyire belemenni, de igen, kb. ezt szerettem volna írni. És igen, nem baj, ha az ember több fajta iránt is érdeklődik, ha ténylegesen utánanéz annak, hogy mit várhat el ettől a fajtától és meg tudja e adni neki azt, amire igénye van! Erre írtam, hogy ha nem csak a cukisági index alapján választana valaki kutyát, hanem tudná hogy kb. mit akar, vagy ha nem tudja és a küllem alapján dönt, akkor a rostán fentmaradt fajtákat nézze meg okával. De sajnos tisztelet a kivételnek, ez ma nem így van.

Nekem is több fajta kutyám volt és van, nincs ezzel semmi gond. Volt pointerem, magyar vizslám, volt mentett pinscherem, westiem, most is van itthon 5 mudi, amiből az egyik közel 10 évesen került hozzánk menhelyről, egy minpin, és egy középsnaci. Tanítottam erdélyi kopót és olasz vizslát is, és van egy bandog kanunk tanyaőrnek (akinél jófejebb kutty kevés van :-) )
Mind belefér a szívembe, mindnek külön egyénisége van, a fajtájára jellemző jegyekkel, de tudtuk, mit vállalunk.

Uszim majd sokára lesz, de lesz, a mudik után. És bár mindig is tetszettek, de ami elbűvöl, az az egyéniségük. Mindegyik akivel találkoztam valami hihetetlen egyéniség! Párom már ha beülök az autóba már látja rajtam, hogy aznap volt uszi vendég, mert olyankor egész nap jókedvem van :D Egyszer kell nekem egy ilyen kis csoda!