Kedves Gnác!
Irigylem az optimizmusod. Talán abban az intézményben ahol a barátnőd dolgozik, valóban voltak ilyen változások. Az egészségügy egészében azonban nem. Azt mondanám, minél kiszolgáltatottabb helyzetben levő emberekkel foglalkozó szakágban nézel körül, annál reménytelenebb a helyzet. Tegnap közeli ismerőúsöm sírva jött ki a kórházból, egyelőre nem a diagnózis miatt -vaszeg vmi jóindulatú elváltozás az egyik mellben-, hanem a bánásmód miatt. Szó nincs megrendelőú-szolgáltató viszonyról, szó nincs az időpontok betartásáról, szó nincs az érthető tájékoztatásról, őszintén szólva nagyszüleim több empátiával viseltettek a leszúrásra váró disznók felé, mint egynémely -soknémely- orvos a betegei irányában.
Az emberek azért nem verik a palávert, mert ezzel rettenetes kockázatot vállalnak. Nem azért nem vertem szét fél év szenvedése után az idegsebészeti rendelőt, mert az nem szép dolog. Nem azért nem küldtem el anyjába az embert aki másnap műtött volna, mert az nem méltó dolog. Azért nyeltem le amikor mosolyogva közölte, hogy váratlanul el kell utaznia egy konferenciára -mert azok általában váratlanok-, mert újabb hónapokat vesztettem volna meg esetleg egy fél lábat. Mindezt amikor megjelentem a beütemezett műtétre, ahol közölte az asszisztens, a másnapi műtét elmarad, a doktor úrral nem tudok beszélni, mert nem ér rá. Hát én legalább beszéltem vele.
Orvoshiány van, eszközhiány van, pénzhiány van, morálhiány van. Basszus, olyan szolgáltató nintézményekben sincs szemléletváltozás, ahol túlkínálat van. Odaadjuk ajattot a szar kaja és a gyenge kiszolgálás után is.
A potyaitasok kiszűrését egy olyan intézménynek kellett volna elvégeznie, ahol a dolgozók túlnyomó többsége kizárólag abban érdekelt, hogy minél több pénzt lopjon össze. Dolgoztam velük, tanulságos volt.
Mégis, akad egy-egy pillanat, amikor mégoly reménytelennek látszó helyzetben is akad lehetőség a változtatásra. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezekben a pillanatokban ki áll a kormányrúdnál, képes-e kihasznáni ezt a pillanatot. Ha nem, akkor az bűn. Gyurcsány tehát bűnös -persze nem büntetőjogi értelemben, ahogy ezt sok fajankó szajkózza-, morális értelemben. Elcseszte az egészet, és nincs benne annyi bölcs belátás, hogy ezt megértse és hátralépjen. Pedig, ha valaki akkor ő aztán elemezhetne, megírhatná milyen kényszerek mentén lehet valójában politizálni, tanulságos lehetne ez neki és másoknak. De sajnos egy izgága tökfej.
Maradt tehát a másik út, látványos reformok nélkül, hatékony irányítás mellett kis lépésekkel kitalálni abból a zsákutcából, ahova jutottunk. Ha erre valamely politikai szerplő esetleg képes lehet ma, az a Fidesz. Nem azért, mert Orbán jó ember lenne, bizonyítottan nem az. Hanem mert talán képes a kormányzásra mint olyanra. Talán és esetleg. Nem nagyon bízom benne, de egyszerűen nem látok más kiutat.
Kádár elvtárs koponyája meg sajnos itt vigyorog felettünk, szellemével naponta találkozunk. Bassza meg.