Szerintem tévedtél.

Magamról beszélve: én hosszas lelkiismeretvizsgálat után azt mondhatom, hogy míg a jogállam ideálja nagyon fontos a számomra, és azt gondolom, mélyen megértettem, miért mondják erről a "noahita törvények" azt, amit mondanak, nagyon sok játékteret engednék meg a kedvem szerint való jogállamnak minden olyan esetben, ha az euroatlanti alapértékek (értsd nagyon durván úgy, hogy a  liberális burzsoázia  uralma), a biztonság, az akár preventív globális önvédelem, valamiféle nekem tetsző  modernizációs trend érdekében történnek a nem túlságosan ordító és nem túlságosan transzgresszív és nem túlságosan ízléstelen (ld. nenyi) határátlépések. Patetikusan fogalmazva azt gondolom, hogy a szabadságok korlátozhatók  a szabadság védelmében akkor, ha remény van arra, hogy az ezt indokló helyzet elmúltával a rendszer képes önmagát visszaállítani.

De hát ez én vagyok, valószínűleg vannak köztünk elvi alapon álló és megingathatatlan demokraták, remélhetőleg nulla kommunista vagy egyéb totalitárius afiliációval.