Hahó. Bocsánat, közben megjött a kínai vendéggyerekem.

Pixy drága -- nem kell egyetértenünk, egyetérthetünk abban, hogy nem értünk egyet. De kérlek, ne csúsztass.

Amikor arról írtam, miért nem léptem ki (és miért nem írok alá általános tiltakozó leveleket), nem Szabó Magdával mértem össze magam, bármilyen formában, szinten vagy szempontból. Csak annyit állítottam, hogy ha minden szervezetből lesz egy liberális-baloldali és egy jobboldali, attól nem tűnik el az antiszemitizmus a jobboldalon.

Ha az _antiszemitizmus_ a probléma, és nem az, hogy kellően meghúzzuk a határokat a rohadt fasiszták és a rendes emberek között, akkor a megoldás az, hogy Döbrenteit hülye bohócnak nevezzük, esetleg hülye f@sznak. Az értelmiségi tiltakozó levelek és egyéb tiltakozási formák gyakorlatilag nem érnek el semmilyen eredményt azon túl, hogy a tiltakozó értelmiségiek kifejezik egymás iránti szolidaritásukat. Ez nem "bandamentalitás" -- itt intelligens és érzékeny emberekről van szó, akik azonban, szerintem, nem értik, hogy már nem vezetik a közvéleményt, hanem -- éppen, amikor tiltakoznak vagy kilépnek -- megosztják, illetve fenntartják a megosztottságát.

Ugyanezen okból követtem el a többi bűnt is -- ezért álltam szóba Bayerrel, és még ha tudnád ki mindenki mással. Sokkal hatékonyabbnak tartom azt a kommunikációt, amikor arra késztetjük (vagy kényszerítjük) vitapartnerünket, hogy bizonyos kérdésekben, morális kérdésekben, egyértelműen színt valljon és letegye a voksát. Onnan kezdve van mit számonkérni. A kivonulás arról szól, hogy _lehetetlen_ az országban bizonyos morális alapnormákat tisztázni.

Amikor innen a Gondola kivonult, amikor a Fidesz kivonult, ha Gyurcsány megszólalt, amikor megcenzúrázzák a jobboldali sajtóban a nekik nem tetsző álláspontokat, amikor vannak favoritok (mindkét oldalon) a kulturális pénzosztásban, stb stb -- akkor éppen újratermeljük a megosztottságot.

A megosztottsággal pedig az a baj, hogy sosem fog kiderülni, kinek van "igaza". Mindegyik tábor hevesen hisz a maga igazában, és képtelenség lesz azokat a bizonyos civilizációs alapnormákat számonkérni. Akkor tudod számonkérni, ha egyébként hivatkozhatsz arra, hogy be _kéne_ tartaniuk, hiszen a közös kultúránknak ez az alapja.

Gyurcsánnyal kapcsolatos álláspontomról már írtam -- egyébként itt a fórumban (persze ki az a mazochista, aki visszaolvassa) látszik, hogy 2006-ban támogattam a reformokat, és a (szerintem őszinte) törekvést, hogy a pártbeli lopósokkal leszámoljon.

Aztán ahogy telt az idő, láttam, hogy mennyire képtelen normálisan kormányozni. Ahogy megírtam, a Fidesz mindent megtett, hogy ne tudjon kormányozni, úgyszintén az MSZP, de nem írhatok mindent ennek a számlájára. Valami alapvető dolog -- önkritika, bölcsesség, türelem, tárgyalási hajlandóság -- hiányzik belőle, ami egyik katasztrófából a másikba lökte.

Az sem igaz, hogy miután lényegében leírtam mint politikai vezetőt, hirtelenjében cseszegetni kezdtem. Ha elolvasod, amit akár a közelmúltban is írtam, láthatod, hogy újra és újra tiltakozom az ellen, hogy kriminalizálják. Ellenkezőleg -- azt próbálom fejtegetni, hogy Gyurcsány tervei tökéletesen helyesek voltak, a probléma a megvalósítás hiánya. És nyilvánvaló, hogy Orbán számtalan olyan lépést lép meg, amelyeket Gyurcsány is meglépett -- úgyhogy finoman szólva képmutatás Orbánék részéről hazaárulózni.

Nem fekete, nem fehér -- de ezt már megbeszéltük.

Azt sem gondolom, hogy a Fidesz frankó. A Fidesz nem frankó, Orbán pláne nem az. A kétharmad melleti érvem az volt, hogy 1. a Jobbikot semlegesítik, 2. el kell vállalniuk a felelősséget mindenért, ami az országban történik, 3. lehetőségük lesz átvinni olyan reformokat (persze majd máshogy hívják őket -- bár, mint látom, már a "reform" szó is kezd felbukkanni a szótárban), amelyekhez Gyurcsánynak nem volt ereje.

Végezetül, azt kérdezem, mi lehet _rosszabb_. Most persze konkrétan nekem rosszabb, mert mondjuk kevésbé kapok munkát vagy lehetőséget. És nyilván ugyanígy van ez rengeteg értelmiségivel -- nagyon jó szakemberekkel is. De ha eltekintek attól, hogy személy szerint hirtelen nemkívánatos lettem jónéhány helyen, ami magánügy és a közírással járó kockázati tényező, továbbra sem látom, mi lehet lényegesen rosszabb, mint ami a kormányozhatatlanná vált országban történt.

Persze Bajnai tudott kormányozni, de azért az ő mandátuma minden tekintetben elég szűkös volt, tehát ettől az évtől eltekintek, mert az intézkedései nem érintettek mélyebb strukturális problémákat.

OK, Schmitt álszentségét és egyenes gerincét, a szentkoronázást meg a többi ilyesmit nem nagyon veszi be a gyomrom.

Ennél az ízlésbeli dolognál én fontosabbnak látom, hogy ténylegesen történik-e valami érdemi, amitől Magyarország kijön a szarból. Mondjuk nő a legális munkavállalók száma, emelkedik a nyugdíjkorhatár, eltűnik az a rengeteg fölösleges papírgyár, amelyeket állami hivatalnak neveznek, a betarthatatlan szabályokat eltörlik, az oktatás és az egészségügy finanszírozását kissé stabilabbá teszik, valamilyen mértékű teljesítménymérést vezetnek be a közszolgálatban, emberbarátabbá teszik az állami szolgáltatásokat, felgyorsítják a bíróságok működését stb.

Egyelőre nem tudom, hogy történik-e ilyen intézkedés. Azt sem állítottam sose, hogy bízom benne, hogy lesz felelős kormányzás, túl a hatalmi ügyeskedésen. Azt állítottam, hogy van rá esély, és nehéz lesz másra kenni a felelősséget.

A mérleg most vegyes -- egyrészt sok érdemi dolog nem történt, másrészt néhány kicsi lépést mégis tettek, és ezek egy részével én egyetértek. Ha egy év múlva ugyanitt tartunk, akkor nyugodtan lélekkel fogom kijelenteni, hogy a Fidesz egy kalap sz@r, ráadásul még arrogánsak és hataloméhesek is. Most ezt még nem tudom kijelenteni, mert nem telt el annyi idő, hogy lássuk, mit is akarnak (ha ugyan ők már kitalálták) és mit képesek ebből tényleg véghezvinni, az pedig mennyiben lesz megoldás legalább egy-két problémára.

Sokan hiszik, hogy most nekem majd a jobboldalon jó lesz, mert kritizáltam 2008-tól fogva Gyurcsányt (megjegyzem, előtte is kritizáltam, bár "baráti kritika" volt), vagy mert nem kiáltottam diktatúrát a kétharmadnál. Ez ugyanolyan marhaság, mint azt hinni, hogy engem Gyurcsány fizetett (vagy a Moszad, vagy mittomén). A jobboldaliak pont úgy utálnak, ahogy te is utálsz (és utáltál mindig is).

A közírás egzisztenciális (és mentális) szempontból szívás. Csak káros szenvedéllyé tud válni.