Szerintem tudatos koncepció volt a "No Prayer" stílusa. A megjelenéskor minden taggal volt külön interjú az MHH-ban és Steve (vagy talán Bruce?) nyilatkozta, hogy az addigi stílust már a végletekig fokozták. Úgy gondolták hogy a 7thSontól monumentálisabb, grandiózusabb dolgokat már képtelenség létrehozni. Máig emlékszem hogy viccesen megjegyezték hogy: "Mit csináljunk? Vigyük színpadra a Római Birodalom tündöklését és bukását?"

Ezért döntött úgy Steve hogy visszakanyarodnak a korai lemezek stílusához, ha jól emlékszem ő nem is a Numbert hanem a debüt lemezt emlegette. Ez a nyers stílus meg tényleg messze állt Adrian akkori dolgaitól, érthető hogy nem tudott azonosulni vele.

Zeneileg a No Prayer szerintem még egységes lemez, de a Fear Of The Darknál szerintem már zavaros volt a koncepció. Érezték ők hogy vmi újat kéne kitalálni, de nagyon nem érezték az irányt. A Fearig minden Maiden lemez anyaga koherens, minden albumnak megvan a tiszta irányvonala: a Fearen volt már minden. Keménykedés, buta gajdolós hard rock, Led Zep utánérzés, erőltetett szerelmes szám, és olyan szürke, ötlettelen dolgok mint a "The Apparition". Tematikailag is teljes a káosz: gúnydal a focihuligánokról? Gyerünk már... Vannak erős szerzemények azon a lemezen is, de bizonyos szempontokból még a No Prayertől is gyengébb: jobban hallatszik rajta, hogy tanácstalanok voltak, nem tudták hogyan tovább. Nem csodálom hogy Bruce-nak elege lett az egészből.