Kedves Gnác!

Persze, ha elindul egyfajta szemléletváltás. De nem indul el. Nem indul el pénzügyi kényszer hatására, inkább műtéteket halasztanak el, minthogy megszüntessék a pazarlást. Nem indul el a média hatására, mert az ott dolgozók vagy rokonaik is lehetnek betegek, és nem kockáztatják meg, hogy ellenséges közeg várja őket. Nem indul el a betegek hőbörgésére, mert végtelenül kiszolgáltatott helyzetében senki nem mer igazán hőbörögni. Nem indul el az elvándorlás hatására, mert a kamara irreális fizetési elvárásait lehetetlen teljesíteni. És nem indul(t) el egy önmaga korlátait felmérni képtelen minelnök kísérletére, mert addigra lehetetlen helyzetbe manőverezte önmagát, koalíciós partnerét, támogatóit. És soha, de soha nem fog elindulni az orvosokkal való szembenállás mentén.

Paradox módon az a baj, hogy a fiatalok túl egészségesek. És éppen ezért nagyjából hidegen hagyja őket az egészségügy helyzete. Pedig civil mozgalmakkal, ombudsman által elérhetetlen fórumokkal -ahol névvel, konkrét (kvázi kizsarolt) összegekkel, konkrét esetekkel lehet valós információkat megosztani-, lehet évek alatt valamit elérni. Hogy legalább kínos és kényelmetlen legyen az ami folyik. Kb. ennyi lehetséges.

Nem akarom elvenni a kedvedet, de ebben az országban képmutatás és hazudozás folyik, minden szinten. Polgárjogot nyert a lopás, lassan az a kínos és szégyellnivaló, ha valaki nem lop. Politikus, cégvezető, alkalmazott, raktáros és benzinkutas, ügyintéző, kalauz, rendőr, orvos, tökmindegy. De közben qrvára sajnáljuk az árvízkárosultakat, eljátszuk az olcsó tűzijáték kabaréját, miközben elegendő lenne csak egy napig nem lopni. Komplett falvakat lehetne felépíteni az így megspórolt pénzből. Na de ennyire azért nem váltunk szemléletet.

Úgy látom, a magyar társadalom elérkezett a működésképtelenség határára. Nem az egészségügy önmagában, hanem ez az egész rothadó katyvasz. Gyakorlatilag lehetetlen egyes elemeket megreparálni, az egésszel kellene valamit kezdeni. Én már annak is örülnék, ha pusztán arról kezdődne el egyfajta párbeszéd, bűnösök keresése és megnevezése nélkül, hogy milyen országban élünk most, és milyenben szeretnénk. Ez persze sokkal hosszabb és kevésbé látványos folyamat mint bármifajta reformhevülettől fűtött lelkes átalakítás, enélkül azonban gyanítom, hogy minden jobb sorsra érdemes kísérlet el fog halni, legyen bár az aktuális kormányzatnak 99%-os támogatottsága.