Az angol parlament szokásrendszere évszázadok alatt alakult ki, de egyébként mindenhol van ülésvezető, aki betartatja ezeket a szabályokat. Egyenlő erők (pártok) gyalulják egymást a maguknak tetsző stílusban.

Egy konferencián viszont az egyedüli szónok vs tömeg esete nem az egyenlő erőkről szól és ilyenen különösen nem jellemző a bekiabálós résztvevés. A helyzet az, hogy a felheccelt orvostársadalom egy része mit sem törődve a racionálisan érvelő (bár nem biztos, hogy mindig helyesen) miniszterrel alázták személyét üvöltözésükkel. Van olyan, hogy a tömeg hatására az egyébként joviális urak és hölgyek képesek csürhévé összeverődni, az emlegetett eseményen is ez történhetett.