Kedves Gnác!

 

Persze, én is értem amit te mondasz és pár évvel ezelőtt egyet is értettem volna vele. Csakhogy az a helyzet, hogy itt és most nem érdemes csodákban vagy népmesei fordulatokban bízni, teljesen felesleges arra várni, hogy győz az igazság meg az erkölcs. Ugyanis nem győz. Viszont a kényszerek, a környezet miegymás mégis előrelépést hozhatnak, lassan, körülményesen, vargabetűkkel megtűzdelve, és egyáltalán nem kizárt, hogy mindez sokkal inkább egy erkölcsileg züllött ám vezetésre valóban képes minelnök vagy kormány országlása alatt történik/történhet meg, mint egy jószéndékú dilettáns regnálása alatt.

 

Az én állításom az, hogy ma élő ember nem tudja megmondani mi lesz 3 év múlva  a magyar egészségüggyel vagy oktatással, kényszerek szülte válaszok születnek majd a problémákra, nem ma is meglevő víziók valósulnak meg.

 

Sokkal-sokkal valószínűbbnek tartom, hogy szavazatszerző céllal nyúljon valaki hozzá a szó szoros érztelmében rohadó kórházakhoz, mint azon meggyőződéstől vezérelve, hogy tarthatalan az a lopással és szervezetlenséggel kombinált pazarlás, aminek szenvedő alanya az eü. minden szinte minden egyes szereplője.

 

Na most nem gondolod, hogy ezek a betompult agyú barmok észhez térnek egy őszödi beszédtől? Nem, megsértődnek és kicsinálják a beszélőt. Meg is tették.

 

Ki jöhetett volna a helyére? Pl. Bajnai vagy bárki más.

 

Nincs azzal vitám, hogy egy reformot politikailag is praktikus a ciklus elején meglépni. Azzal van vitám, hogy az az ember aki képes volt egy szinte példátlan konjunktúra idején rekord nagyságú ÁHT-hiányt összehozni, alkalmas-e bármiféle reform végigvitelére, alkalmas-e általában a kormányzásra. Szerintem nem az. Mindig csodálattal tölt el, amikor olyan emberek akik képtelenek a saját feladataikat megfelelő színvonalon elvégezni, nagy hangon osztják az észt, mit kellene tenni a MÁV-val vagy az egészségüggyel, meg a forint árfolyamával. Gyurcsány pedig hasonló figura, képtelen volt betartatni a költségvetési törvényt, képtelen volt irányítani a saját apparátusát, ám nagy ambícióval nyúlt volna hozzá más rendszerekhez.

 

Nézd, én továbbra is azt gondolom, hogy kérdéseket kellene feltenni a médiában és nem igét hirdetni. Jó lenne persze tényeket közölni, disznóságoknak utánajárni, stb., de ez a mai helyzetben gyakorlatilag vágyálom. Azt viszont nem gondolom, hogy Orbán vagy Gyurcsány minősítése lenne a feladat, sokkal fontosabbnak érzem, hogy a helyzeteket és az azokban elkövetett cselekedeteket elemezzék az arra hivatottak.