Azt mondják, a világűr végtelen.
Azt is mondják, hogy volt ugye az ősrobbanás, és most gyorsulva tágulunk. (Ezt én is szoktam érezni nyolc sör után...)
Oké, komolyra fordítva...
Az anyag tehát minden időpillanatban tágul, de mivel az ősrobbanástól a máig eltelt idő véges, valamint a táguló anyag sebessége is véges, ezért a világegyetem is szükségszerűen véges, ugyanakkor a végét sohasem határozhatod meg, mert mindig máshol van és te is mindig máshol vagy.
"Nincs itt megállás, és soha nem is lehet megállás"

Mi következik mindebből?
ÁH, csak annyi, hogy - ha persze az ősrobbanást és a tágulást elfogadjuk -, akkor a világegyetem nem végtelen...
Érdekes, nem?