Visszajöttem! (Már péntek este, de csak most tudom elkezdeni a beszámolót.)
 
Időrendben haladva: első napunkon a mánfai templomot néztük meg. Sajnos ez csak kívülről sikerült, mert gyalogos és időszűkében lévő turistákként nem tudtunk elmenni az önkormányzathoz a kulcsért. A templom belsejébe csak a bejáraton lévő szellőzőrácson keresztül sikerült bekukucskálni.
 
Mánfa, rk. templom: a 12. századi egyhajós, félköríves szentélyű templomot a 13. században bővítették, egyeneszáródású szentélye lett és megépült nyugati tornya. A négyzet alaprajzú, ötemeletes harangtorony bejárata dél felé nyílt. Valamikor a tatárjárás után déli felmenő falait belefoglalták az átépített templomba, ennek emléke a rézsűs kapubéllet és 3, tipikusan románkori tölcsérablak. A hajót a 14. században nyugat felé kiszélesítették, ekkor alakították ki a torony melletti új bejáratot. Alacsony kőfal veszi körül és hatalmas fák árnyékolják. Az egykor hozzá tartozó falu időközben odébb „költözött”, így némi gyaloglás árán lehet a Mánfa, híd nevű buszmegállóból eljutni hozzá. Autóval Mánfa után tábla jelzi a letérést.

Hétköznap a polgármesteri hivatalban kérhető el a kulcs (Fábián B. u. 58.), hétvégén a falugondnoktól (Tóth Mihály, Kaposvári u. 22.).

(Források: Ludwig Emil cikke, Középkori templomalapítók és –építők nyomában [térképes jegyzék])