Köszi, értelmezem őket a magam szintjén. :)

Színekkel kapcsolatban nem nagyon tudok nyilatkozni, szerintem én az álmaimban ennek elég sokadlagos jelentőséget tulajdonítok, inkább a sztorin van a lényeg. A pókos álmomban tudom, hogy halvány babarózsaszín volt a pókkirálynő és még feliratok is jelentek meg alatta Diablo2-stílusban, minden jellemző különböző színnel. :)

A jungi lélektanban az árnyék egy olyan része a személyiségnek, ami az alany egója számára rejtett, láthatatlan. A ego a Napnak felel meg és ugye a Nap nem láthatja meg a saját árnyékát, mert az azonnal eltűnik. Az ego csupa nemes, szép és jó jellemzőkkel szereti felvértezni magát, és azt amit csúnyának találna magában, inkább nem veszi észre, kikerüli, ezáltal is elkerülve a kognitív disszonanciát (eltérő tudattartalmak által létrejövő szorongás).

Szerintem az árnyék mindaddig láthatatlan marad, amíg az ember rá nem jön, hogy az elméjében létrejövő énkép, az ego (a Nap felszíne) csupán egy fal, egy réteg az isteni magból (a Nap magjából) kiáramló tiszta fény útjában. Ezután következhet a munka a héj (ego) megtisztítására. A belső kép és a valóság összehangolásáról van szó, bármelyiken változtathatunk lehetőségeink szerint.

Itt írtam néhány ehhez kapcsolódó esszét a "Lélekláng" szekcióban:

Quiddity - Esszék