CIVISHIR.HU BLOGNAPLÓ


Formás ótók


Őszintén tisztelem akik rajonganak a teknikai sportokért és szeretik nézni, ahogy az a sok kocsi megy körbe körbe. Engem a hangja is idegesít. A vuvuzelára emlékeztet.

Onnan tudom, hogy Forma I van, mert kiszűrödik az ablakból délutánonként az a hülye zaj. Nézik Filippe Masszát, Dzsenzon Buttont meg a többieket. A versenyzők nyilván élvezik, hogy kocsikázhatnak és annyival hajthatnak amennyivel akarnak. Nincs rendőr, nincs trafipax. Ráadásul kapnak érte pénzt és pezsgőt. De nézni őket, az nekem mazohizmus. Óránként 100 ezer forintért talán. Ingyen semmiképpen. Ráadásul nem is valakit nézek, hanem egy kocsit ami tele van hirdetéssel.

Honnan tudjam, hogy abban a járműben tényleg Nico Rosenberg van? Mi van ha Sthol András ül? (Miért? Ül?)

Jó ha a két szeműk látszik ki abból a sok ruhából meg védőfelszerelésből.

Én csak olyan sportnak bírok szurkolni ahol minimum látszik a sportoló feje. A tekintetéből, a testtartásából a mozdulataiból ugyanis kisugárzik, hogy az illető milyen formában van. Látom a verejtéket a félelmet a bátorságot.

De mit lehet látni egy furcsa autóból, ami a hétköznapi közlekedésre alkalmatlan. De legalábbis nem praktikus. Tudniillik egy személyes.

Meg ez a nyávogó zaj. Mondtam már? Borzasztó. Mintha a vuvuzelára négy kereket szerelnének és motort. Jogosítványom sincs, így aztán különösképpen nem bírok azonosulni a Forma egyel.

Egyébként meg Lewis Hamilton nyeri a világbajnokságot, úgyhogy felesleges izgulni.